Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.

természetes következménye volt, hogy a megszűnt rendházakban feltalálható iratanyagot az akkor szervezés alatt álló Központ utasításai alapján az állami levéltárak vették át. Ez az anyag azóta az állami levéltárakban megfelelően rendezve és nyilvántartva a kutatók rendelkezésére áll. E nagy feladat megoldása után kerülhetett csak sor a többi rk. egyházi szerv levéltárával kapcsolatos munkákra. Ezt nagyban nehezítette az a körülmény, hogy a római katolikus egyháziak nincs olyan központi szervezeti hatósága, mely levéltári ügyben egységes intézkedésre, a szükséges teendők megszervezésére, s végrehajtására hivatott lett volna. Az egyes egyházmegyék igy 1 lényegében saját maguk szabták meg és látták el levéltári feladataikat. Ennek következtében a n. világháború után a helyzet a levéltárak szempontjából inkább rosszabbodott. Levéltárilag képzettnek tekinthető egyházi személyek levéltárosi megbízatására is csupán alig néhány helyen került sor. A legtöbb helyen viszont a helyzet olyan mértékig romlott, hogy a levéltárosság tulajdonképpen már csak cimet jelentett, vagy a levéltár kulcsainak csupán őrzését. Általánosságban elmondható, hogy az egyházi levéltárakban ez időszakban már alig folyt számottevő levéltári munka. Az anyagnak az 1954 elején történt nagyvonalú íélmérése által végre teljes egészében történt megismerése s ugyanakkor a gondozásra hivatott egyházi levéltári szervezet egyelőre ki nem elégítő vc^lta azonban megmutatta, hogy a római katolikus egyház e központi jellegű levéltárai távolról sincsenek abban a helyzetben, hogy az anyag biztonságban történő megőrzését, rendezését és a kutatás biztosításának s kielégítéseinek feladatát egyedül elláthassák. Ebben a helyzetben a kormányzat (a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kettéválása következtében alakult Állami Egyházügyi Hivatal és az állami levéltárak fölött főhatóságot gyakorló Közoktatásügyi Minisztérium) központi intézkedés mellett döntött. A törvényerejű rendelet 18. §»a felhatalmazza u}

c a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy indokolt esetben elrendelje a nemzeti érdekű magánlevéltárnak közlevéltárban való elhelyezését vagy pedig a jelenlegi őrzési helyén történő zár alá vételét. Az adott helyzetben a kormányzat a legcélravezetőbb intézkedésnek azt tartotta, hogy ezeknek a levéltáraknak a német megszállás alól történt felszabadulás előtt, keletkezett anyagát nem helyezi el közlevéltárban, s nem is veszi jelenlegi őrzési helyén zár alá, hanem az egyház és a területileg illetékes, állami levéltár közös kezelésébe utalja. Ez az intézkedés, mely az érsekségek, püspökségek és káptalanok levéltáraira, valamint a bencés, ferences és kegyestanitórend központi levéltáraira vonatkozott (a többi római kat. egyházi szerv most is önállóan kezeli iratanyagát) ^öl szeptemberében illetőleg 1952 májusában került végrehajtásra. E rendelkezés végrehajtása során azonban a kormányzat messzemenően honorálja az egyházi szervek jogos igényeit. A közös kezelés kapcsán i953-ban felmerült az az aggály, hogy az állami levéltáros munkája során betekinthet olyan egyházi iratokba is, melyeknek nyilvánosságra hozatala az egyház és az érdekelt hivők jogos érdekeit sértheti. Mivel a törvényerejű rendelet biztosítja a nemzeti érdekű magánlevéltár tulajdonosának azt a jogát, hogy ilyen esetben az iratanyagban történő kutatást megtagadhatja, az egyház kérte tehát a kormányzatot: 30 évnél fiatalabb iratokat ne utaljon közös kezelésbe, mert feltételezhető, hogy ezekben az iratokban ma is élő egyházi és világi személyek jogos érdekeit sértő adatok is találhatók, A kormányzat a kérést teljesítette, s igy az egyház 30 évnél fiatalabb iratanyagát egyedül kezelheti. Minthogy a közös kezelés az eltelt időszakban megfelelőnek bizonyult, még nem került sor a törvényben állami levéltári gyűjtőkörbe utalt hiteleshelyi levéltárak állami levéltárakba való beszállítására sem. Ezek jelenleg is egyházi és állami szervek közös kezelésében vannak. A közös kezelés eddigi éveiben az állami levéltári szolgálat igen jelentős segítséget nyújtott a római katolikus egyházi levéltáraknak anyaguk rendezése és leltározása terén. Az elmúlt évek folyamán egyes helyeken az egyházi levéltárak kezelőinek segítségével^ a legtöbb helyen azonban gyakorlatilag teljesen egyedül, az állami levéltárak végeztékéi e levéltárak rendezését és alap leltározását. Az alapleltározás az állami levéltárak anyagának leltározásánál használt módszer szerint történt. Az alapleltár tartalmazza a fond címét, évkorét, raktározási helyét, az iratsorozatok tárgyát (közelebbi megjelölését), leírását, tárolási módját és terjedelmét, a fond irattári rendszev rét, s a kutatási lehetőségeket; - röviden: célja, hogy a levéltár belső használatára az anyagot s anriak legfontosabb adatait rögzítse. Az állami levéltári hálózat e munkájával biztosította, hogy a legértékesebb egyházi levéltárak - egyes kisebb részlegek kivételével - ma rendezettek és a kutatás számára rendelkezésre állanak. 54