Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

Még szigorúbbá válóit a felterjesztések kötelezettsége a megindult polgári hivatalszervezetek mükődfsbe lépése után (1848),amikor az állami centralizáció azonnali és hatályosabb ellenőrzési kivánt végrehajtani a középfokú igazgatási szervek tevékenysége fölött. Ennek volt a következménye, hogy 1848. április 26-án a PM. Pülszky Ferenc álladalmí titkár aláírásával elrendelte, hogy a hadiadót május 1-től kezdődően a só- és harmincadhivataloknak kell befizetni, nem pedig a hadipénztárnak, s ugvanakkor *a szokott biztossági computusökat a pénzügyi ministernek havonkint terjesszék elé.* Az adóelszámolások a PM-be kerültek s ugyanakkor a HM-nek volt a katonai közigazgatás ügyeivel foglalkozó biztossági ügyosztálya, 1848 december óta pedig •főszáravivői és számadásvizsgáló hivatala*. amely a polgári-gazdászati osztály szakosztályaként működött, de ugylátszik, a kerületi biztosságok számadásainak felülvizsgálása a PM^Jogkörébe is tartozott. Kettős elleaőrzés és kettős hivatali alárendeltség fejlődött ki a kerületi biztosság fölött. A katonai év is megváltozott: elrendelte a kormány, hogy a katonai év kezdete azonos a naptári évvel s az uj katonai év 1849. január 1-én indul meg. Ebben az uj évben »az adó már a közteherviselés elvén lészen a hatóságok által ideiglenesen kivetendő s az a januárius l-re megállapítandó kulcs szerint kiegyenlítendő.* A szabadságharc leverése után megszűnt kerületi biztosság számadásokat már nem szerkeszthetett. A katonai elszámolásokat az önkormányzattal nem biró megyei és városi hivatalok közvetlenül a kerületi főispáni hivatalnak terjesztették fel. A számadások összeállításánál sokrétű és vegyes tárgyú mellékletekre kellett támaszkodni. A mellékletek között a kerületi biztos funkciójának megfelelően voltak adóbeíízelési, terményszámadási, előfogati és más természetű mellékletek. A hadiadót a cassa bellica-nák fizették be 1848. május l-ig. de attól nyugtát kértek s a számadáshoz a nyugtát mellékelték. Már 1728. június 3-án is arra szólítja fel Eötvös Miklós Debrecen városát, hogy «a cassa bellica quietantiáját per expressum producalhassa*. ezért a hátralékot Tízessé be. A hadiadóból más célra levont összegekről is nyugtát kellett bemutatniuk. Pl. 1798-ban Máramaros megye kapott utasítást a kerületi biztostól arra, hogy Stoika László részére 18 Ft nyugdijat fizessen ki s a nyugtát csatolja a számadásokhoz. Ugyanez volt a helyzet a kerületi biztost megillető járandóság esetében is, melyet a megyék utaltak át s arról nyugtát kapva, a számadásokhoz mellékelték. A katonaság fenntartásához szükséges pénzjgénylést a hadbiztosság nyújtotta be a kerületi biztossághoz s az összeg kifizetését a kerületi biztosság rendelte el a megyéktől s az osztotta el a megyék között a részarányokat. A pénz beszolgáltatásáról a hadbiztosság vagy az illetékes katonai alakulat adott nyugtát s az is a számadások mellékletét képezte. 1808. július 6-án a főhadparancsnokság részletesen szabályozta a megyék részéről eszközölt kifizetések módját. B szabályozás értelmében t 1. Minden ezred vagy katonai egység a hónap végén kifizetett összegekről átadott részletnyugtákat cserélje be egyetlen, egységes nyugtára. 2. A nyugták tüntessék fel a felvevő katonai alakulat nevét és a felvétel idejét. A rendelet még más kérdéseket is szabályoz, de azok nem érintik az elszámolás módját. 1848. májusától kezdődően a megyék a hadiadót a só- és harmincadhivatalnak fizették be, attól a pénz ellenében elismervényt kaptak s ezt a kerületi biztosnak be kellett mutatniok «az egész kerület törvényhatóságaira nézve készítendő és innen felsőbb helyre terjesztendő öszvezei (summarium) szerkesztésére.* A számadásokban külön fel kellett tüntetni a terményben kifizetett járandóságot. Az 1751. évi katonai szabályzat módot ad a hadiadónak természetben való beíizetésére. A naturálékbn belül külön kelleti elszámolni a szénát, a kenyeret, a zabot. £s minden teljesítésről külön nyugtát kellett kiállítani. A nyugták formáit többször szabályozták. Sokáig a gyakorlat alakította ki a szabályokat, de a nagy eltérések és elég gyakran elkövetett visszaélések a nyugták végleges formába öntését tették szükségessé. Ilyen véglegesnek látszó formát irt elő az 1811. január 29-én 2591. sz. a. kiadott 83