Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.

a közvetlen irányítása alá rendelt levéltárak segítségével a lehetőségek határain belül hatályosan tudja biztosítani minden iratanyagnak a levéltári érdekeknek megfelelő védelmét. A törvényerejű rend élet nem intézkedik külön az egyházaknak egyházi ügyekben keletkezett vagy gazdasági vonatkozásban létrejött iratanyaga terén, hanem egy nagyobb kategóriával: a'nemzeti érdekű magánlevéltárral foglalkozik. A törvény szerint a nemzeti érdekű magánlevéltár az a levéltár vagy levéltári gyűjtemény, amely közületnek nem tekinthető természetes vagy Jogi személy tulajdonában van és amelyet kiemelkedő jelentőségére tekintettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Levéltárak országos Központja javaslata alapján nemzeti érdekű magánlevéltárrá nyilvánít. A nemzeti érdekű magánlevéltárat tulajdonosa köteles épségben és használható állapotban fenntartani, továbbá őrzéséről, szakszerű rendezéséről, kezeléséről és megóvásáról saját költségén gondoskodni. A nemzeti érdekű magánlevéltár a Központ felügyelete alatt áll. E felügyelet kiterjed a levéltár elhelyezésére, szakszerű kezelésére és állagának sértetlen megőrzésére. A felügyelet körében a Központ a levéltárat bármikor megvizsgálhatja és arra vonatkozóan a fenntartótól adatok szolgáltatását kérheti. Amennyiben a levéltár, vagy az abban őrzött iratok épségét veszély fenyegeti, a Központ a fenntartót az elhelyezés, kezelés, illetve őrzés módjának megfelelő megváltoztatására kötelezheti. Selejtezési munkát a fenntartó csak a Központ engedélye alapján és az általa meghatározott módon - végezhet. - A vallás- és közoktatásügyi miniszter indokolt esetben elrendelheti a nemzeti érdekű magánlevéltárnak, illetőleg az abban lévő egyes iratoknak közlevéltárban való elhelyezését, vagy pedig a jelenlegi őrzési helyén történő zár alá vételét - A nemzeti érdekű magánlevéltár fenntartója köteles a Központ megkeresésére a levéltárát,, illetve az abban lévő egyes iratokat kutatás tóéljára a Központ által megjelölt személynek rendelkezésére bocsátani. Amennyiben a fenntartó e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a tudományos kutatás érdekei azt megkívánják* a Központ elrendelheti a szükséges iratoknak a kutatás tartamára - legfeljebb azonban három hónapi időtartamra -- közlevéltárban való elhelyezését; az elhelyezés tartamát a vallás^ és közoktatásügyi miniszter meghosszabbíthatja. • A magánlevéltár tulajdonosa levéltárában a kutatást megtagadhatja, ha a kutatás tárgyául szolgáló iratok nyilvánosságra hozatala jogos érdekeit sérti. Vita esetében a Magyar Tudományos Akadémia és a Központ meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt, (Megjegyzendő, hogy a törvényerejű rendelet megjelenése óta ilyen eset nem fordult elő,) A magánlevéltárnak vagy az abban foglalt egyes iratoknak az ország területéről való végleges kiviteléhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye szükséges. A magánlevéltárban foglalt egyes- iratoknak külföldre való ideiglenes kiviteléhez a Központ engedélye szükséges. - A törvényerejű rendelet felhatalmazta a vallás és közoktatásügyi minisztert, hogy a magánlevéltárak és történeti értékű iratok tuitjdonosal (fenntartói) részére beJelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget, állapítson meg. Ez irányban a miniszter a törvényerejű rend éhet végrehajtási utasításában intézkedett is. A törvényerejű rendelet megjelenése után a vallás- és közoktatásügyi miniszter a jelentősebb egyházi (püspöki, káptalant szerzetesrendi, egyházkerületi) levéltárakat nemzeti érdekű magánlevéltárrá nyilvánította, így ma Magyarországon az egyházi levéltárak működése a fent ismertetett rendelkezések alapján történik. A törvényerejű rendelet lezárta a káptalanok és konventek által őrzött volt hiteleshelyi országos levéltárak jogi problémáját azáltal, hogy a hiteleshelyek levéltárát állami levéltári anyaggá nyilvánította. 7. A törvény rendelkezéseinek megfelelően az 4951-^954. évben a Központ kezdeményezésére az egyházak levéltáraiban is komoly szakirányú tevékenység indult meg. Legnagyobb feladatot az anyagának mennyiségére és értékére nézve legjelentősebb római katolikus egyházi levéltárak munkájának megindítása jelentette. Itt néhány hónapos késedelmet okozott az a körülmény, hogy a Központ megalakításával egyidejűleg történt meg 1950 szeptemberében a szerzetesrendek működési engedélyének megszüntetése* (^950. évi 34. törvényerejű rendelet.) Ez az intézkedés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanitórend kivételével minden szerzetesrendet érintett. Ennek az intézkedésnek - 53