Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

A beadványok harmadik csoportiát az egyes megyei vagy városi hatóságokkal való levele* zés alkotta. Eleinte a megyék nem sok ügyben roruultak a kerületi biztoshoz, mert általában évszá­zados gyakorlat alapján katonai ügyekben inkább a. hadi biztost keresték fel. Az -1721-ben létreho­zott tartományi biztosság még a harmincas-negyvenes években is arról panaszkodott, hogy a ka­tonai szervek közvetlenül intézik el a beszállásolás, élelemszerzés, előíogat stb. ügyeket. Még köz­vetlenül a haditanácshoz Is fordultak beszállásolási kérdésekkel, mint 4728-ban Debrecen. 4807­ben a debreceni kerület biztosa szigorúan megrótta a hajdúkerület kapitányát azért, mert a ke­rület közvetlenül a bellicus comissariushoz tordult és felhívja, hogy a jövőben <a szokásos ut be­tartásával írásban a tartományi (kerületi) biztosságtól kérjen felvilágosítást* A beadványokat, mint már láttuk, iktatták. A beadvány alapján készültek el a válaszokra adott fogalmazványok. A fogalmazványok rendszere 1796 előtt ismeretlen, inkább csak következ­tethetünk rájuk a megyékhez kiadott rendelkezésekből, melyeknek azonos a szövege akkor, ha kör­rendeletekről volt szó. A fogalmazványt hosszú időn keresztül külön papiroson, önállóan készítet­ték el. Ha felsőbb hatósági rendelet alapján valamely ügy továbbítása válott szükségessé, a fogal­mazványt egységesen készítették el az összes törvényhatóságokhoz s a szövegben külön voltak választva azok a részletek, melyek csak egy-egy hatóságnak szólottak. Ki volt emelve pl. az, hogy a kiadott rendelet melyik része vonatkozik Bihar megyére, melyik Debrecenre, melyik Felsőbányára stb. s az igy szakaszokra bontott fogalmazványon fel volt tüntetve az is, hogy a további részletek az összes törvényhatóságokat érintik, ilyenkor a másoló részére a szöveg margóján, vagy elvá­lasztva magán a szövegen szerepelt az a kitétel, hogy «universis jurisdictionibus* vagy «univer­sis comitatibust, esetleg «universis civitatibus». Ha a fogalmazvány egyetlen hatóságnak szólott, ak­kor csupán a cimben tüntették fel a hatóság nevét s a szöveg folyamatos szerkesztésben került a fogaim azvány-ivre. A felsőbb rendelkezések eredeti példánya megmaradt a fogalmazvány mellett, de azok máso­latát csatolták a kerületi biztos rendelkezéséhez s erre a másoló részére utasítást adtak. Ha egy­szerűbb ügyről volt szó, elég volt a hivatkozás a felsőbb rendeletre. A kerületi biztosságnál a fogalmazvány előtt az intézkedést nem beszélték meg. Annak nincs nyoma, hogy az ügyintézés kollegiális alapon alakult volna ki. A hivatal szervezete és az ügyek ter­mészete, a személyi állomány korlátozottsága sem tették lehetővé, hogy tanácsülés keretében tár­gyalták volna meg az egyes kérdéseket. Az iratok fogalmazványán mindössze egyetlen aláírás sze­repel s ez az aláírás vagy a commissariustól, vagy helyettesétől származott. A helyettesnek a biz­tos távollétében teljes joga volt A fogalmazó és a kiadványozó személye azonban minden esetben azonosnak mutatkozott és egyetlen iraton sincs nyoma annak, hogy egy-egy ügyiraton - a szám­adásokat kivéve - több aláírás szerepelt volna. Kiss Ferenc tartományi (kerületi) biztos vezette be azt az újítást 1838-tól kezdődően, hogy kisebb Jelentőségű ügyekben nem irt teljes fogalmazványt, hanem csak tartalmi kivonatban irta le a kiadandó rendelkezés döntését. Pl. fiadmatits Ferenc kérte a katonai nyugdiját, a,mely állítólag a hadbiztosságon elveszett. A kérvényre az utasítás szövege: «A hadi főbiztossal közöltetvén a dolog, a hadi íőkornánynakrelterjesztetni s az esedező négy heti varasra s akkori bejövetelre ulasítta­tik. Kiss s, k<» Minden bizonnyal az írnoknak valamiféle formuláré állhatott rendelkezésére, kü­lönben nem írhatta volna le a rendelkezés forma szerint is megfelelő szövegét. Hyen íormagyüj­temény azonban nem maradt íenn s állításunkat nem tudjuk tárgyi bizonyítékkal alátámasztani. Egy másik esetben a hadbiztos értesíti a kerületi biztost, szept. 25-én, hogy csapatmozgásról az ér­dekelt megyét értesíteni kell, az elhelyezés biztosítására. Az ügy elintézése: t fu dósitta tv án az il­lető törvényhatóságok két héttel ezelőtt az ezredes által, - ád acta.» Ez az eset egyébként arra is rámutat, hogy a kerületi biztos nemcsak írásban érintkezett a katonai szervekkel, hanem bizo­nyára szóban megbeszélt egy-egy ügyet. Különben nem szerezhetett volna közvetlenül tudomást ar­ról, hogy az érdekelt alakulat ezredese már közölte a megyékkel a csapatmozgást. A tisztázat okát a már egészen korán, mindjárt az alakulás első esztendőiben, alkal­mazott írnok készítette. A megyék levéltáraiban megtalálható rendelkezések szövege azonos kéz­től származik s az egyidejűleg kiadott rendeletek Bihar megyében éppenugy, mint Hajdúban, vagy Debrecenben s valószínűleg más törvényhatóságoknál is szövegük íormai elemeit illetően megegyez­nek egymással. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendelkezéseket nem a fogalmazó hivatalvezető, hanem 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom