Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.
Az evangélikus egyházat ért károsodás tekintetében legjelentősebb a bányai egyházkerület levéltára 4848 előtti részének teljes pusztulása. Az egyházmegyék iratait nem érte komolyabb kár. a gyülekezetek iratai tekintetében azonban azonos a helyzet a római katolikus plébániákkal és a református egyházközségekkel. Az izraelita egyháznak Budapesten kivül volt iratanyaga a fasizmus terrorja idején szinte teljesen megsemmisült, s csupán azok az 4895 előtti anyakönyvek maradtak meg, amelyeket 4944ben idejében beszolgáltattak a területileg illetékes törvényhatóság levéltárába. Az izraelita egyháznak csupán Budapesten maradtak meg régebbi iratai, minthogy 1944-45-ben Budapesten viszonylag enyhébb zsidóellenes intézkedések voltak érvényben, mint vidéken. A levéltári szakemberek a két háború között állandóan sürgették egy olyan törvény megalkotását, amely hivatott lett volna rendezni a magyar levéltárügy kérdéseit. Ilyen törvényre annál is nagyobb szükség volt, hisz a magyar törvénytár még nem tartalmazott olyan törvényt, amely az ország valamennyi levéltárának ügyével foglalkozott volna. A levéltárakra vonatkozó intézkedések más intézmények ügyeinek rendezése kapcsán láttak napvilágot (pl. a Magyar Nemzeti Múzeumról alkotott, s már idézett 4929. évi törvényben). Ez a régóta sürgetett törvény azonban csak 4947. július hó 29-én jelent meg, s mint az 4947. évi XXI. törvényvikk vonult be a magyar törvénytárba. A törvény szerint az egyházak, illetőleg vallásfelekezetek levéltáraiknak (ideértve a könyvtáraikban őrzött levéltári iratanyagot is) fennmaradásáról és a bennük való kutatás lehetővé tételéről saját hatáskörükben gondoskodnak. E tevékenységük szakirányú felügyeletét - ugy mint 4929ben - továbbra is a vallás* és közoktatásügyi miniszter gyakorolja, külön szerv: a levéltárak országos főfelügyelője utján, A főfelügyelő által gyakorolt felügyelet kiterjed a levéltár elhelyezésére, a levéltár őrizetébe utalt iratoknak a levéltár által való átvételére, a levéltár fenntartására, kezelésére, rendezésére, selejtezésére, a levéltári ügyvitelre, végül pedig a levéltári anyag használatára. E feladat ellátása során a íőíelügyelö a levéltárat megszemléli, a levéltár vezetőjétől, illetőleg fenntartójától tájékoztatást kér, észrevételeit tudomásukra hozza, s a szükséges tennivalók elvégzése végett a fenntartókat megkeresi. Ha megkeresése eredménytelen marad, a levéltár fenntartójának utasítása végett annak felettes hatóságához javaslatot tesz. Kimondja továbbá a törvény, hogy az egyházi, illetőleg a vallás felekezeti levéltárak felett a felügyeletet az illetékes egyházi főhatóság által ezzel megbízott íelügyelök a levéltárak országos főfelügyelőjének közreműködésével gyakorolják. A volt hiteleshelyi levéltárak felügyeletét a miniszter a törvény szerint külön, a levéltárak országos főfelügyelőjének közreműködésével, Magyarország prímásának jelölése alapján kinevezett felügyelő utján gyakorolja. Ez a régóta várt törvény azonban, egy-két egyéb irányú intézkedését nem tekintve, nem került végrehajtásra. így nem valósult meg az egyházi levéltárak, s a hiteleshelyi levéltárak szakfelügyelete sem. Az ország nagyarányú gazdasági és társadalmi átalakulása okozta, hogy ez a törvény, amely minden tekintetben a régi gazdasági és társadalmi rendre épült, lényegében olyan rövid idő alatt annyira elavulttá vált, hogy legtöbb intézkedése életbe sem lépett A fejlődés által támasztott igényeknek végre megfelelő uj törvény nem váratott sokat magára, mert 4950. július i^O-án megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 29. számú törvényerejű rendelete a levéltárakról E törvényerejű rendelet az 1947. évi XXL törvénycikknél szélesebb alapokon rendezte a magyar levéltárügy alapvető kérdéseit és ami a legfontosabb, megjelenése után közvetlenül megkezdődött intézkedéseinek végrehajtása is. 6. Az 4950. évi 29. törvényerejű rendelet döntő jelentőségű intézkedése az volt, hogy az Országos Levéltárat, valamint a megyék és városok levéltárait közös szervezetbe vonta, s az újonnan szervezett levéltári szakhatóságnak: a Levéltárak Országos Központjának (továbbiakban: Központ) közvetlen felügyelete és irányítása alá rendelte. (A Központ maga a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium -- ma Oktatásügyi Minisztérium - főfelügyelete alatt áll.) Ezzel az intézkedésével a törvény biztosította, hogy az államapparátuson belül létesült egy levéltári szákhatóság, amely 52
