Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.

hogy csak igen ritka esetben voltak olyan levéltárosaik, akik egyházi pályájuk során hivatásuknak tekintették egyházmegyéjük levéltárának gondozását. A levéltár kezelése rendszerint a püspöki aula egyik papjának mellékes elfoglaltsága volt. ami egyéb feladatok mellett rendszerint háttérbe szorult, így a levéltárak nem voltak gazdátlanok, de nem volt olyan gondviselőjük, aki hosszú évek áldozatos munkáját a levéltárnak szentelte volna. Ilyen körülmények között e levéltáradban, végzendő kutatásoknak sok nehézséggel kellett megküzdeniök. A református egyház a két világhábonu között behatóan foglalkozott levéltárügyének rendezésével. Néhány évi előkészítés után i938-ban az Egyetemes Konvent szabályrendeletet alkotott a magyarországi református egyház levéltárairól. E szabályrendelet intézkedett a magyarországi református egyház hatóságainak, hivatalainak és intézményeinek teljes iratanyagáról, a levéltárak fenntartásáról kezeléséről, rendezéséről selejtezéséről,, majd kiegészítő rendelkezések láttak napvilágot a kutatás szabályozásáról és a levéltárak által kiállításra kerülő másolatokról. Ennek során a szabályrendelet elrendelte, hogy minden egyházi intézmény saját maga köteles gondoskodni iratanyagáról, ha viszont nem tud, vagy nem kíván gondoskodni róla, ugy az illetékes egyházkerületi levéltárban letétbe helyezheti, Indokolt esetben ilyen beszállítást felsőbb egyházi hatóság el is rendelhetett. A szabályrendelet nagy haladást jelentett az akkori viszonyok között, a háborús idők azonban nem tették lehetővé sem a rendelkezés maradéktalan, minden szerv részéről történő végrehajtását, sem a végrehajtás ellenőrzését. Az evangélikus egyház a két világháború között semmiféle intézkedést nem tett levéltárügyének megreformálása érdekében. A Magyar Evangélikus Egyházegyetemnek a XIX. század második évtizedében megszervezett levéltára őrzi a legértékesebb anyagot. Ez a levéltár lényegében az egyház történetére vonatkozó kéziratok, levelek, iratok illetőleg ezek másolatainak gazdag gyűjteménye, amely később szervesen létrejött levéltári anyagot is befogadott, E központi jellegű,, nagy értékű levéltár, mely Luther Márton eredeti végrendeletét is őrzi, komoly megbecsülés tárgya volt, a püspöki, esperesi és lelkészség! levéltáraknak azonban ennek árnyékában mostoha sors Jutott. Még a püspöki levéltárak is komoly pusztulást szenvedtek a gondatlan kezelés következtében, az esperesi és lelkészi levéltáraknak sem jutott különb sors. Az állandóan változó esperesi székhely kedvezőtlenül befolyásoiía az esperesi levéltárak anyagának megfelelő megőrzését, s ezen a püspöki látogatások formális jellegű ellenőrzése sem segített. Ugyanúgy nem vitték előbbre a gyülekezetek levéltárainak ügyét az esperesi látogatások. Ilyen körülmények között a különböző egyházi szervek iratanyagának fennmaradása a mindenkori kezelő személy hozzáállásán múlott, ami a legtöbb esetben elmaradt a követelményektől. A levéltárosi munka, tudományos kutatás lényegében csak az Egyetemes Egyház levéltárában folyt A görögkeleti ritusu egyházak a tudományos érdeklődéstől viszonylag távol őrizték meg levéltáraikat. Minthogy irataik a kutatók túlnyomó többsége által kevésbé ismert nyelveken itfódtak (görög, szerb), mind a múltban, mind a jelenben e levéltárak forgalma a legcsekélyebb, 5

t Az országon végig vonuló második világháború az egyházi levéltárakban viszonylag kisebb károkat okozott, mint a különböző állami szervek irataiban, A római katolikus egyházmegyék és káptalanok levéltárai - ideértve ez alkalommal a hiteleshelyi levéltárakat is - nem szenvedtek semmiféle károsodást. Emlitésreméltó pusztulás következett be egyes egyházi uradalmak azon legujabbkori irataiban, amelyek még nem kerültek be a levéltárakba (pl. egri káptalan). - Egyes szerzetesházak és több plébánia iratanyaga azonban a háborúnak áldozatul esett. A különböző károk mértékének pontos megállapítása - főleg a plébániák esetében - szinte lehetetlen, mert az iratanyag első általános felmérése csak 1951-ben történt meg. A református egyház iratait jelentős károsodás érte. Megcsonkult az Egyetemes Konvent levéltára, a dunántúli egyházkerület pápai levéltára kétharmad részében elpusztult, a megmaradt iratok teljesen összekeveredtek. Ugyancsak teljesen szétbomlott a tiszántúli egyházkerület és a debreceni kollégium levéltára, de a kár itt csak kb. tízszázalékos. Néhány egyházmegyei levéltár teljesen elpusztult, több megrongálódott Több egyházközség iratanyaga szintén súlyos károkat szenvedett. 54