Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Borsa Iván: A Német Demokratikus Köztársaság levéltárügye: úti beszámoló / 7–33. o.

A levéltárak tudományos dolgozói lényegesen szűkebb témakörben és szűkebb keretben dolgoznak kiadványmunkán, mint minálunk. Munkaidőben egyes ievéltártani tanulmányok (Archívmltteilungen és emlékkönyvek cikkei), forráskiadványok és útmutatók készülnek. A forráskiadványok kis arányát az is mutatja, hogy a merseburgi levéltárban jelenleg csak egy dolgozó végez íorráskiadványmunkáí; Kruppék tevékenységéről. Hivataltörténeti munkát jelenleg csak olyan mértékig végeznek, amennyiben arra az útmutatók elkészítéséhez szükség van. A jövőben tervezik, hogy a nagyobb rendezési, repertórium- és utmutatókészitési munkák befejeztével a hivataltörténet! feladatok is munkaidőben lesznek végezhetők. A levéltárak és a levéltárosok tudományos érdeklődésének profiljai jól mutatja a közelmúltban megjelent Meisner emlékkönyv. E szerint a levéltártat a történeti segédtudományok és a hivataltörténet a levéltári tudományos kiadványok súlypontja. A könnyű könyvkiadás lehetőségének egyik magyarázatául szolgál, hogy a k?adó a levéltári kiadványok szerzőinek semmiféle tiszteletdíjat nem fizet. Legfeljebb néhány szerzői tiszteletpéldányt (gyűjteményes kiadás esetén különnyomatot) ad. Ugyancsak nem kapnak szerzői tiszteletdijat azok a külső munkatársak sem. akik valamely levéltári kiadványt összeállítottak, vagy megírtak, (Pl. Srieh Neuss). A levéltári dolgozók esetében az az álláspont, hogy kiadványi munkáikat munkaidőben végezzék/és nem is támasztanak olyan igényt, hogy, ha nem akarnak, munkaidőn kivül is iogíalkozzanak kiadványaikkal. Ha valamilyen oknál fogva felmerül annak szüksége, hogy a kiadvánnyal munkaidőn kivül is kell dolgozni, ugy túlóradíjat fizetnek. - A külső munkatársak esetében a Levéltári Igazgatóság szerződést köt a külső munkatárssal, aki meghatározott időn keresztül havi tiszteletdíjat kap, amelynek fejében az idő leteltével a kéziratot átadja, (Pl. Neuss> gazdasági irattana is ily módon készült, s megjegyzendő, hogy ez idő alatt Néuss havi tiszteletdija nem érte el egy kezdő levéltáros havi fizetését.) - Ha valamely levéltári dolgozó által készített kiadvány különösen jól sikerül, ugy szerzőjük nagyobb összegű jutalmat kap a Levéltári igazgatóságtól. Éz a jutalom azonban semmiféle formában kikötve nincs, s összegszerűsége tekintetében sincs semmiféle irányelv. Ha egy levéltári kiadvány, vagy az Archivmitteilungen valamelyik cikke elkészül, ugy azt egy négytagú szerkesztő bizottság lektorálja. A szerkesztő bizottság összetételénél gondoltak arra, hogy abban Ievéltártani, társadalomtudományi, íeudalizmuskori és polgárikori töriéneti szakember legyen. A szerkesztő bizottság tagjai havi -100 márka pausál összeget kapnak feladatuk ellátásáért és ennek fejében minden levéltári kiadványt és folyóiratbeli cikket kötelesek lektorálni annak terjedelmére való tekintet nélkül. Ha a szerző nem hajlandó elfogadni ennek a szerkesztő bizottságnak munkájáról adott véleményét, az esetben a kérdés a Levéltári Tudományos Tanács kiadványügyi szakbizottsága elé kerül, amelynek állásfoglalása az ügyben döntő jelentőségű. (A szakbizottság tagja, mint minden szakbizottsági tag, munkáját tiszteletdíj nélkül végzi.) Mielőtt rátérnék a levéltárosképzés ismertetésére, előre kell bocsátanom, hogy az NDK-ban általánosságban feltűnt az iskolai végzettség nagyobbíoku figyelembevétele, mint az nálunk szokásos. Levéltáron belül is élesen megkülönböztetik a Levéltártudomónyi intézetet végzett és csak egyetemet végzett munkatársakat, s ugyanúgy éles határt vonnak az államilag vizsgázott levéltárosok és ezt a vizsgát le nem tett más segédszemélyzeti dolgozók között. Hyen körülmények között a két levéltári tanintézetnek fokozottabb jelentősége van. A Levéltártudományi Intézet az egyetem elvégzése után veszi fel hallgatóit. Eddig két éves tanfolyamokat végeztek ezek a hallgatók, akik csak ösztönüjasok voltak, fizetésben nem részesültek. Erről a képzésről egyébként a Levéltári Híradó 4954. évfolyamában márjolent meg ismertetés. A kétéves főiskola 1954-ben ismertetett tantervével kapcsolatban csak azt kell utólag megjegyezni, hogy a kiképzési terv az eredeti elképzelésnek megfelelően nyert teljesítést, viszont a létszámot illetően a tervezettnek csak egy kis részét sikerült biztosítani az első ötéves terv folyamán. A tudományos levéltárosok képzésében, s igy a Levéltártudományi intézet munkájában is ezév folyamán döntő változás következett be. Az egyetemi reform következtében az egyetemi oktatás időtartamát a történelem szakon 4 évről 5 évre emelték fel. Ugyanakkor a 3-5. években a hallgatók specializálódnak középkori német történetre, újkori német történetre. Szovjetunió történetére, egyetemes történetre, vagy levéltáros szakra, ^evéitáros szakra való specializálódás csak a berlini egyetemen lehetséges. (Más egyetemek levéltáros szakra specializálódni kívánó hallgatói felvétel esetén átkerülnek a berlini egyetemre.) Az eddigi 2 éves levéltári intézeti tananyagból 1 év 24