Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Egy leírás a vármegyei levéltárak állapotáról 1913-ban / 255–258. o.

sere és igy a levéltárak elhanyagolt állapotának tárgyalására is. Az ismeretlen cikkíró mindenesetre igen jó érzékkel és a haladó tudós szemszögéből nézve világította meg a megyei levéltárak elhanyagolt állapotát és ennek okait. A cikket 1913-i évfolyamában a (Levéltárosok Lapja* a Törvényhatósági Levéltárosok Országos Egyesületének hivatalos értesítője is ismertette és részben közölte (94-96. lap). A Vármegyei levéltárak államosításának kérdése különben már ezt megelőzőleg is foglalkoztatta a folyóiratot, iTörvényhatósági levéltárak állami felügyelet alá helyezése* cimü cikkében (-19-13, 34-35. lap) maga a szerkesztő : Alapi Gyula Komárom vármegye főlevéltárnoka mutatott rá a megyei levéltárak méltatlan helyzetére és nehézségeire•Konstatálhatjuk, hogy igen sok törvényhatóság rendkívül becses levéltári anyag felett rendelkezik*. Ez anyag eddigelé feldolgozva csak kis részben van. Egyes levéltárosok bocsátották közre a politikai vagy művelődéstörténet körébe tartozó érdekesebb dolgozatokat a történeti folyóiratokban vagy a helyi lapokkal egyesületi évkönyvekben és értesítőkben... Ezzel ellentétben igen sok vármegye van. amely levéltárával nem törődik.-azt lehetetlen helyiségékbe zsúfolja össze és a levéltárat öreg papirosok tárházának tartja. Arról nem is szólunk, hogy több olyan vármegye és város van. amely levéltára egy részét padláson vagy pincében raktározza el és ezzel a pusztulás biztos veszedelmének teszi ki... Ezeknek a törvényhatóságoknak nagy szüksége van az állami felügyeletre, mely alól kivételt tenni természetesen nem lehet. A vármegyékre nézve csak megnyugtató lehet, ha múltjának okiratos. emlékeire szakemberek gyakorolnak felügyeletet és ezt központilag gyakorolja a kormány felügyeleti jogából folyólag. Az autonómia sérelmével sem Jár a felügyelet, hiszen pl. most is gyakorolja a kormány az anyakönyvi másodpéldákra vonatkozólag és az autonómia ebből semmiféle kárt nem szenved. Természetesen az állami felügyelet utján kiderülne a levéltárakkal szemben követett mostoha eljárásnak minden rejtelme, a padlásra és pincében eldugott rothadó penészes írásokat is meg lehetne talán menteni.,. Állami felügyelet alatt vannak törvényhatósági, városi, egyházi, felekezeti egyesüléti. tanintézeti tulajdont tevő könyvtárak és muzeumok. Miért nem lehetnének állami felügyelet alatt a hatóságok levéltárai, amely hatóságok az állami organizmusnak élő és mozgó szervei? Készemről azt hiszem, hogy ennek semmi akadálya s a közigazgatási reformok egyik intézkedését tehetné. De nemcsak célszerűségi okok szólnak az állami felügyelet mellett, hanem szükségesség! posztulátumok is. Csak egyet emiitünk fel ezek közül: a levéltárak selejtezésének kérdését Most minden vármegye selejtez, erre szabályzatot készít ezt Jóváhagyás végett bemutatja. És mégis előfordulnak a selejtezésnél nagy és helyrehozhatatlan hibák, melyek állami felügyelét mellett ki lennének zárva. Akkor ugyanis a helyszínén szakemberek állapítanák meg a selejtezés, e fontos munkálat tervét, nem pedig laikusok, akiknek jelszava a hely kímélése és lehető kihasználása,. * A tőrvényhatósági levéltárak állami felügyelet alá helyezése nagy erkölcsi haszonnal járna a levéltári ügyre nézve. Emelkednék azok színvonala, megindulna országszerte a rendezési munkálat, ennek tudományos és irodalmi eredménye sem maradna el. A tőrvényhatósági levéltárak után az eddig jóformán hozzáférhetetlen káptalani levéltárakat kell állami felügyelet alá helyezni, illetve azok tulajdonosait rendszeres és szakképzett levéltárosi kezelésre kötelezni, ez azonban egész más természetű kérdés és más elbírálás alá tartozik.* A Budapesti Hírlap cikkét a Levéltárosok Lapja tehát érthető nagy örömmel fogadta. • Mi, akik vidéken élünk, ^ irja a Levéltárosok Lapjának a cikkhez írott kommentárja - tudjuk, hogy milyen fogalmak uralkodnak sqk helyen még az úgynevezett műveltebb körökben is a levéltárakról, É sorok írója megfordult az ország levéltárai nagy részében; és ezért tovább is mehetünk ; számos vármegyei hatóság van, amely levéltárával éppen nem törődik,.. Hát ez szomorú mivelődési képet tár elénk és a vármegyék levéltárai fölött gyakorolt felügyeletről meggyőzően tájékoztat Viszont azt is^el kell ismernünk, hogy a levéltárosok sem érezhették igen sok ambiciót magukban arra, hogy ily körülmények közt levéltáruknak dolgozzanak.* Mindenesetre jellemző, hogy a Levéltárosok Lapja a Budapesti Hírlap cikkéből kihagyja a nemességkutatásra vonatkozó csípős részt ezt csak kivonatosan hidalja át rámutatva, hogy a •levéltárosoknak az érvényben lévő vármegyei ügyviteli szabályzat a magánfelek részére való kutatást 257