Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - A levéltári anyag gyakorlati felhasználása Csehszlovákiában: folyóiratszemle / 230–246. o.
agitációs munkában és kiállítás vagy előadás formájában uj ismereteket publikáltak a földreformokra, az első köztársaság korának falusi életére, a falun folyó osztályharcra vonatkozólag. A koordinációról tartott nemzetközi konljereneiával kapcsolatban, amelyre valamennyi mezőgazdasági-erdészeti levéltáros meghívást kapott, a Központi -mezőgazdasági-erdészeti levéltár december 8--9-én munkaértekezletet tartott. A konferencia lefolyása és a mezőgazdasági-erdészeti levéltárak kollektív témáiról (a termés, az állattenyésztés fejlődése* kutatása, a halastavak jelentősége, a mezőgazdaság gépesítése, földreformok, az erdőgazdálkodás fejlődésének forrásai) tartott tanácskozás, a levéltárakban folyó rendezési és leltározási munkákról, s a raezőgazdaságierdészeti levéltárosok nyilvánosság előtti tevékenységéről folytatott tanácskozások egyaránt azt bizonyították, hogy a mezőgazdaságban és erdészetben a termelési feladatok megoldása, a levéltári szolgálat fejlesztése s a mezőgazdasági-erdészeti levéltárosok politikai működése közt szükséges az egyensúly.» y , . Mint az Archivní Casopisban közölt probléma felvetésekből és beszámolókból kiderül, a levéltárak igyekeznek bekapcsolódni más tudományos és népgazdaságjellegü munkálatok megoldásába is. Érdekesen mutatják ezt az igyekezetet azok a lépések, melyeket a műemlékileg védett városok műemléki felmérésével kapcsolatban a levéltárak végeztek. Erről a munkáról F. Höffman *A levéltárak és a műemlékileg védett városok* c. beszámolója tájékoztat, - ismertelése különös tekintettel a magyar levéltárak előtt ezen a vonalon álló feladatokra - nem látszik feleslegesnek. Hoíímann cikkéből megtudjuk, hogy a csehszlovák műemlékvédelem bevezette a •műemlékileg védett város* fogalmát. Az olyan városokat értik ezalatt, melyeket építészeti műemlékekben való gazdagságuk miatt egy külön nagyszabású műemléki akció céljaira kiemeltek, s ennek az akciónak során az építészetileg értékes polgári házakat megtisztítják minden későbbi járuléktól, s javítástól, egyben a modern lakhatóság követelményeihez is alkalmazva őket. Az ilyen városokban ki kell építeni az egyes épületek részletes dokumentációját. Ennek tartalmaznia kell az épületre vonatkozó általános adatokat tartalmazó nyilvántartási lapot, a katasrteri térkép fénymásolatát az épület megjelölésével, a régi állapot fényképét, az épület építészeti vázMatát az uj renoválás megkezdése előtt, az uj renoválás tervét, a renoválás előrehaladásáról és az uj állapotról készült, fényképeket, az építészeti munkák leírását, a műtárgy tulajdonosával vagy használójával kötött megegyezés és szerződés másolatát, a kollaudációs jegyzőkönyv másolatát, valamint a pénzügyi terhelés áttekintését. Hoffmann, cikke ezzel kapcsolatban rámutal annak fontosságára, hogy a műemlékek uj helyreállításának tervezését előkészítő munkáknál felhasználják a rendelkezésre álló valamennyi régebbi építészeti tervét és iratot; Az épület építészeti fejlődése ugyan szondákkal és más technikai módszerekkel is megállapítható, de a munkát nagymértékben megkönnyíti, ha rendelkezésre állnak építészeti tervek, vagy legalábbis a renoválások írott emlékei, AZ egyes átalakítások így biztosabban elválaszthatok egymástol, pontosan datálhatok, és sok idő és munkaerő takarítható meg. AZ érintett városok levéltárainak ezzel kapcsolatos speciális feladatait Hoffmann abban látja, hogy - ha még nem rendelkeznek külön építészeti levéltárral, vagy az építészeti dokumentumok nyilvántartásával, - átkutatják azokat a íondokat, amelyekben építészeti tervrajrok vagy'iratok vannak elhelyezve. Mindenekelőtt a városi épületek és vállalatok építészet-rendészeti igazgatóságának és ügyintézésének sorozatai Jöhetnek, szoba, bár egyes tervrajzokat más alosztályoknál is találhatunk pl. az ipart, stb-t illető iratok között. Egy tt s városokban bevezették, hogy az iratokat házszámok szeriifll helyezzék el, ami érthető okokból igen előnyös. Helytelen volna azonban, ha utólagosan alkotnánk ilyen építészeti levéKárakat, mert ezzel megsértenők azt a lev<£tári elvet mely szerint a levéltári íondokat olyan elrendezésben kell elhelyezni, amelyben keletkeztek, s ennek az elvnek megsértés© megszüntetné az iratok és segédkönyvek közt fennálló összhangot. Ezért a legcélszerűbb az, ha az építészeti dokumentumokat tartalmazó iratokai, amelyeket az irattár nem külön építészeti levéltárként rendezett, olyan tematikai katalógus formájú nyilvántartásban rögzítenek, amelyet a házak helyrajzi s-zámai szerint állítanak össze. Az ilyen katalóguá minden lapjára fel kellene jegyezni a ház helyrajzi számát, utca-ház számát, a háztulajdonos nevét, az irat tartalmának jellegzetességél. továbbá az építészeti tervrajzok különösen pontos íeirását és végül a tevéitári jelzetet. Előnyösebb, ha a katalógust, a helyrajzi számok szerint állítjuk öszsze, mintha uicák ós az azon belüli házszámok szerint rendezzük, mert az utca és házszámok 24t2 #
