Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.

ők nem is térnek ki a könyv egészének ismertetésére, csupán szorosan a szabad proveniencia problémáját vizsgálják magas elvi színvonalon, Ennek ellenére is feltűnő a kettejük nézőpontja közötti eltérés: Verharen merev* á Handlejdtnget a legdogmatikusabb módszerekkel alapulvevő, szinte sterilen elméleti rejtegetéseivel szemben Prazák terjedelmes ismertetésében állandóan ott érzik az elméleti kérdést gyakorlati, a küszöbön álló tudományos (eladatok szempontjából is értékelő az elméletet a gyakorlattól elszakíthatatlan egységben látó, már a szocializmusban élő levéltáros szemlélete. A továbbiakban kettejük álláspontját részletesebben fogjuk lsmértetnii Verharénét a Handlei ding nálunk tálán kevésbé ismert oldalaira rámutató felfogásával kapcsolatos, elsősorban részleteiben igen finom fejtegetései., ugyanakkor azonban egységében és alapjában a polgári levéltáréi mélet bizonyos ellentmondásaira rámutató volta miatt Prazákét pedig elsősorban abból a szempont bóh mert a kérdésnek olyan oldalait világítja meg magas elvi színvonalon, mely a mi konkrét le véltárí anyagunkra vonatkcrzó problémánkhoz is kapcsolódik, azok megoldásához figyelemreméltó elvi szempontokat is nyújt Verharen már ismertetése elején is leszögezi, hogy bármennyire értékesnek tartja is Brenneke müvét, a szabad proveniencia élvével, tuint a levéltárrendezés legfontosabb alapelvével nem érthet egyet. A kővetkezőkben elsőnek az eltérést íogalmazza meg• A szabad proveniencia elv kifejtésében Brenneke a Handleiding azon helyeit veszi kiinduló pontul, melyek szerint «minden levéltári fond szerves egésze (2. j) és «a csoportosítás rendszerének a levéltári fond eredeti szervezetén kell alapulnia, amely lényegében megegyezik annak a hivatalnak szervezetével melytől a levéltári rond származik* (4 6. §). Brenneke feltétlenül elfogadja a 2. §~t, alkalmazásával kapcsolatban azonban a 46 § máso dik részére helyezi a nyomatékot;, ő ugyanis olymódon kívánja rendezni a megszűnt irattárat hogy az még akkor is tükrözze az irattárat annakidején létrehozó hivatal szervezetét ha az eredeti rend ezzel a szervezettel nem megegyező. Más szóval Brenneke az olyan irattárat amelyet létesítője nem saját szervezetének megíelelően rendezett be, át kívánja rendezni és ezáltal olyan állapotba akarja hozni, amelyben a létesítő hivatal szervezetének megíelelően eredetileg lennie kellett volna. Ezt nevezi ő szabad proveniencia elvnek.* Mig azonban a Handleiding összeállítói hangsúlyozzák, hogy «nem a hivatal hanem a levéltár szervezete a rendezés döntő szempontja* addig Brenneke, Yerharen szerint a Handleiding már idézett 46. gp-ának második felére épiti tovább fejtegetéseit Annak, hogy eszerint a levéltári fond eredeti szervezete lényegében megegyezik annak a hivatalnak szervezetévet melytői a levéltári fond származik, Brenneke - iuint némi iróniával Verharen irja - «anny4ra m egörüt hogy a továbbiakban ugy folytatja íejtegetéseit mintha a Handleidingban az állana «a levéltár szervezetének meg kell egyeznie annak a hivatalnak szervezetével*, A levéltár szervezetének a hivatal szervezetével való egyeztetését annyira fontosnak tartja, - minthogy azáltal a hivatal szervezetére vonatkozó rendkívül fontos történeti adatok kerülnek napvilágra - hogy ez számára a szabad proveniencia elv megiormulázásának indokául szolgál*. Ezzel azonban n mint.arra Verharen diadallal rámutat -. megint csak a Handleidingba ütközik, mert ennek 49. §~a szerint *Levéltárak rendezése kapcsán a történelmi kutatási szempontok csakis másodranguak.* Fejtegetéseiben - Verharen szerint - Brenneke a hivatal szervezetét azonosítja a levéltár szervezetévet Pedig itt azonosítás helyett m egkülönböztetésre van szükség. Hogy a levéltár szervezete teljesen megegyező a hivatal szervezetévet az természetesen lehetséges. Ilyen esetben nyilvánvalóan a hivatal szervezete szolgál a levéltár megszervezésének alapjául. Azonban az is lehetséges, hogy a levéltár szervezete nem egyezik meg a hivatal szervezetével, és az irattár ilyenkor nem kevésbé szerves egész, - mindössze arról van szó, hogy idegen elv (vagyis nem a hivatal szervezetéből vett elv) alapján rendezték. Ha igy állítjuk fel a kérdést - mondja Verharen - anicor világos, hogy miben tér el Brenneke relíogása a Handleidíngtót «Brenneice a hivatal szervezetét tekinti a levéltárrendezés alapjának mig a Handleiding a levéltár eredeti szervezetét, anélkül egyébként hogy elhanyagolná a. hivatal szerve zetét, melyre másodsorban tekintettel van.» Az eflentét ilyen megvilágítása után Verharen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Handleiding elvei az eredeti rendet illetőleg nem is olyan merevek, mint azt Brenneke véli Miután ason gya 223