Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Neuss, Erich: Különgyűjtött iratféleségek a gazdasági életben / 207–217. o.

Hogy e kérdéseket nem hagyhatjuk figyelmen kivül, az már magából a gazdasági iratok óriási arányú növekedéséből, valamint az üzem rendes irattára tehermentesítésének szükségességéből, mindenekelőtt pedig abból a szükségszerűségből adódik, hogy a papíripar számára állandóan nagymennyiségű papírhulladékot kell biztositanunk. A különgyüjtött iratíéleségek kérdése tehát szoros kapcsolatban van a selejtezés kérdésével. Ide tartozik még a szolgálati szabályzatnak az a követelménye is, hogy a különgyűjtést az ügyiratok kezelésének egyszerűsítése céljából minél raeszszebbmenően kell alkalmazni. Végül kérdéses, vajon a kötelező és az egyes tárgyakra finoman meghatározott selejtezési irányelvek kiadásával nem nyilvánithatók-e mindjárt különgyüjtött iratíéleségekké az olyan csekély jelentőségű esetek, amelyeket «nom érdemes ügyiratokban megőrizni*. A selejtezési irányelvekre vonatkozó eddigi előkészítő., megbeszél esek ugyanis valamennyi gazdasági ág vonatkozásában azt a következtetést eredményezték, hogy 4. külön gyűjthető jollegü iratanyag a gazdaságban tömegesen halmozódik fel, 2. a számos iratrajta számára meglehetősen egyöntetűen javasolt d, 2 és 3 éves selejtezési határidők teljesen megegyezhetnek az államigazgatásban szokásos (és legújabban előírásos) határidőkkel. (I. a Tenti példát: -1909-ben még 3 év, 1948-ban csak 4 év). Ha most külön-külön vagy összefoglalva megkísérelünk feleletet adni a felvetett kérdésekre, még néhány elvi megállapításra van szükségünk. Éppúgy mint a közigazgatásban, a gazdasági életben sem lehetnek a különgyüjtendő iratféleségek egyszersmind eldobandó iratíéleségek. Minden beérkezett irat bizonyuljon akár azonnal, akár később a 1 égj el entéktel énebbnek is, az ügymenetbe tartozik és csajj a törvényben vagy önállóan kialakított ügyrendben (utasításban, irányelvben is) meghatározott szerveknek van joguk arra, hogy valamely esetben az illető irat különgyüjtendő jellegét megállapítsák, vagy pedig kötelező selejtezési irányelvek nyomán általánosságban egyes iratfajták számára elrendeljék a különgyűjtést. Ha megkövetelik, hogy minden beérkező irat (az üzemenkivüli éppúgy, mint az üzemen belül valamely osztályon felhalmozódott) tartozzék bele az ügymenetbe, ez nem azt jelenti, hogy szükségszerűen az irattár rendszeresen tagolt ügyiratkőteteibe is bele kell kerülnie. Gyakorlatilag minden további nélkül lehetséges a külön gyüjthetövé nyilvánított beérkezett iratok olyan gyűjtése és rendezése, hogy azok a különgyűjtést idő lejártáig mindig kéznél legyenek, mint ahogy az nagyszámú. - a továbbiakban említendő - iratíajtánál meg is történik. Hogy ilyan tárgyak különgyűjtésük ideje alatt az ügy előadójánál, az osztátyirattárban, a központi vagy a régi irattárban - de mindig az irattári állagon kivül -- maradjanak-e : célszerűségi, vagy szervezési kérdés csupán. Üzemi levéltárosok egy alkalommal javasolták, hogy - mivel az üzemi levéltáros amúgy is jogosult meghatározni: mi tartozzék az üzemi levéltárba és mi nem - mondjunk Je a külön gyűjtésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásáról. A különgyűjtés túlságosan messzemenő vagy ellenőrizetlen alkalmazása azonban veszélyeztetné a gazdasági iratok megőrzésének jogi üzleti és történelmi célját: mindenekelőtt a jövő üzemi és gazdasági történetírása számára szükséges részletes anyagszolgáltatást Ennek a követelménynek bizonyára helyes a lényege és az aki már valaha foglalkozott ilyen tanulmányokkal, sajnálja is a korai kapitalizmus idejéből, különösen a manufaktúra üzemek korából fennmaradt részletes iratanyag gyér voltát. E hiány tulajdonképpeni oka azonban nem annyira a legjellegzetesebb üzemi iratanyag pusztulásában, mint inkább abban keresendő, hogy nem tudunk visszanyúlni a kor más forrásaihoz.^lig ma jogszabályok részletesen előírják az üzemi iratok különleges formáját és általános tartalmát (ezáltal ezen iratanyagban számtalan párhuzamos megjelenési formát híva életre) s e megjelenési formák - mind pillanatnyi keresztmetszetet, mind az eltelt gazdasági periódust tekintve - egyaránt ugyanazt mutatják, szükségszerűen vezetve ugyanazokhoz a felismerésekhez, addig régebben a törvény, rendelet, rendelkezés és dekrétum - ha egyáltalán létezett - egészen általános utasításokat adott, amelyek a maival ellentétben igen csekély számú üzemnél egész különféleképpen hatottak, különösen, ha meggondoljuk, milyen gyakran kísérelték meg ezcík a íelsöbb intézkedés kijátszását vagy tetszés szerinti magyarázatát. Továbbá : míg ma a sajtó és a szakmai közlemények mind a gazdaság egészét, mind az egyes üzemet illetőleg részletesen foglalkoznak az üzemgazdaság minden jelenségével, addig még 240