Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Szászi András: Az Igazságügyminisztérium iratkezelési rendszerének kialakulása, 1867–1944 / 50–67. o.
«^ iratkezelési munkák elvégzését is az utasítás határidőhöz kötötte. Ezek a határidők hamarosan formálisnak bizonyultak, papíron maradtak, alig tartották be. A íeudáliskorból maradt, közigazgatással vegyült bíráskodás megszüntetésé és a tervezett uj birői és ügyészi szervezet lelállitásának szervezése 4874-ben előrevetette, hogy a minisztérium ügyköre hatalmasan növekedni log és ez a növekedés iratok tömegét hozza majd magával. Az 4874. évi XXXI. és a XXXIII. te. végrehajtásából 102 törvényszék, ugyanannyi ügyészség. 275 járásbíróság, 2 Főügyészség legkülönfélébb személyi és gazdászati ügyei voltak várhatók. Ezek az ügyele iratok darabszámában kifejezve a minisztérium által még nem látott iratmennyiségre engedtek következtetni. Az iktatott iratok száma egy év alatt máris ezrekkel emelkedett. Az 4869. évi 24.574 darabbal szemben 4870-ben elérte a 26.548 darabot. Az 4874. évi rohamos emelkedése azt mutatta, hogy az év végéig az 4870. évi mennyiséget 7-8000 darabbal felül fogja múlni, s az uj szervezet működése a következő években az iratok darabszámának további növekedéséhez vezet. Ügy látszott, hogy a nagyar£nyuan felduzzadó iratmennyiséggel a minisztérium személyzete az adott körülmények között nem bir megbirkózni. Létszára emelésre most nem lehetett gondolni, annak ellenkezője: a létszámcsökkentés veszélye fenyegette a minisztériumot. A közönség körében el volt terjedve, hogy a közhivatalok, de leginkább a minisztériumok létszáma tulmagas. Valahányszor az állami kiadások terén való takarékosság felvetődött a sajtó is. az országgyűlés is olyan hangokat hallatott, hogy a tuldrága államigazgatást ugy lehet dcsóbbá tenni, ha a fölöslegesen felduzzasztott létszámot csökkentik. Nem volt kivétel az Igazságügyminisztérium sem. tehát az iratkezelés terén ágaskodó problémák megoldását más utón kellett keresni. Ez az ut az általános irattárban 4869 óta érvényben volt rendszer reformjához vezetett. A minisztérium tárgyi csoportosítás nélküli iratkezelése nem felelhetett meg azoknak a követelményeknek, amelyek az uj igazságügyi szervezetből adódtak. Már a szervezéskor és az egyéb előmunkálatókkor valamennyi bíróságnak vagy ügyészségnek azonos tárgyú ügyei fordultak elő. (Pl. a bíróságok és ügyészségek szervezése, elhelyezése, területkőrének megállapítása, személyzeti kinevezések, stb.) A könnyebb áttekinthetőség és a kezelés egyszerűbbé tétele annak szükségét mutatta, hogy azoknak az iratait ne az egész iratanyagban elszórtan, külön-külön alapszámokként, hanem együtt kezeljék. Ezeknek a követelményeknek a szem előtt tartásával készült el az Igazságügy minisztérium uj iratkezelési terve, amelynek rendszere a volt országbírói hivatal régi iratainak kezelésénél folytatott irattári rendszer alapulvételével jött létre. Ezt a rendszert Vágirer Sándor segédhivatali aligazgató dolgozta ki. Wagner Sándor az országbírói hivatal elnökségéről került az Igazságügyminisztériumba. Az alább bemutatott rendszerének lényege a szoros tárgyi csoportosítás. A minisztérium Ügyintézése során előreláthatólag keletkezhető ügyeket huszonöt nagy tárgycsoportra osztotta fel, s minden tárgycsoportot az abc betűrendjét követve egy-egy nagybetűvel jelölt meg. Ezeket a tárgyi csoportokat kevés kivétellel még kisebb tárgyi egységekre fcontotta, s •amazokat a nagybetű mellett ugyancsak az abc betűrendjében egy-egy kisbetűvel látta el. A. Körrendeletek, szabályok, elvi rendelkezések, igazságügyi szervek igazgatására és ügyvitelére vonatkozó általános ügyek. B. Fegyelmi ügyek. C. Az Országos Törvénytár általános ügyei. Rendeletek Tára szerkesztése, külföldi törvények és Jogszabályok beszerzése. Törvény- és jogszabály gyűjtemények szétosztása, más minisztériumok és hatóságok szabályrendeletéinek összegyűjtése. D. Nemzetközi ügyek: külföldi államokkal és külföldi államoknak egymással kötött szerződések és egyezmények, azok végrehajtásának jogi természetű ügyel Jogsegélyek, kiadatási szerződések is. Da. Olasz alattvalók halálesetfelvótele. hagyatéki ügyel 53