Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Tájékoztató: a magyar levéltárügy második ötéves tervének főfeladatairól s az ezek megoldása során várható problémákról / 3–7. o.
és a XX. Kongresszus útmutatásai alapján a tudományok részéről előreláthatólag megnövekedő igényeknek kivannak megtelelni. Ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy a továbbiakban levéltárügyünk e célt elsődlegesen nem szolgáló - bár jelentős - részletproblémáiról (pl. selejtezés) nem kívánunk szólni. Ez persze nem zárja ki azt. hogy a használhatóvá tétellel kapcsolatos minden íoku és szintű munkát továbbra is levéltári feladatnak tekintsünk, melynek elvégzését minden, a levéltárakban bentlévő vagy oda bekerülő iratanyaggal kapcsolatban vállalni kell. 4. Az iratanyag minden irányú használhatóvá tételével kapcsolatos mindezen problémák és feladatok első csoportja a közvetlen használhatóvá tétellel kapcsolatos és több részletkérdést ölel íd : a) Ezek közül elsősorban megoldandónak látjuk az iratképző szerveknél létrejövő, még irattáraikban őrzött dokumentációs értékű, szocializmust építő korunk történetének elsőrendű forrásanyagát Jelentő, tehát előbb-utóbb mindenképpen levéltári őrizetbe kerülő iratanyag védelmének és használható rendjének biztosítását. Ez az iratanyag jelenleg a helytelen iratképzés, helytelen ügykezelés, a legértékesebb iratanyag TÖK őrzésének nem megfelelő szabályai, általában a gondatlan elhelyezési körülmények miatt már az ejt létrehozó szervnél is rendetlenül van kezelve és gyors pusztulás fenyegeti. E tulajdonképpen államigazgatási szempontból is elsőrendű érdeket érintő kérdés megnyugtató teljes megoldására a levéltárak, véleményünk szerint, minden eddigi és ezután teendő öntevékeny lépésük ellenére is önmagukban képtelenek mindaddig, míg az e téren kialakított munkamódszereiket és javaslataikat még a második ötéves terv elején jogszabályi intézkedések nem fogják hathatósan alátámasztani. E jogszabályi intézkedéseknek - előkészítésükben a levéltárak a legmesszebbmenőén hajlandók és kivannak is résztvenni - elsősorban az irattermelő szer^ veknél bevezetendő helyes ügykezelés, irattározási rend. megőrzés (TÖK) kérdéseit, valamint a levéltári értékminimum problémáját és a még szerveknél őrzött iratanyag állapota feletti levéltári szakfelügyelet jogának biztosítását kellene felölelniük. A kérdés mielőbbi megoldását halaszthatatlannak tartjuk, mert a levéltárak falain kivül lévő legújabb iratanyag is állandó pusztulásnak van kitéve és még fennmaradása esetén is olyan állapotban kerül levéltárba, mely felhasználhatóságát hosszú ideig lehetetlenné teszi. b) A levéltárakban már bentlévő iratanyag használhatóvá tótelének első feltétele az iratanyag minél alaposabban rendezett volta. Véleményünk.szerint a XX. Kongresszus eredményeképpen a levéltári anyaggal kapcsolatban várható nagyobb igények szükségessé teszik - bár eddigi eredményeinkkel is elégedettek lehetünk - az anyag általános rendezettségének a második ötéves tervben a lehetőség keretein belül minél erőteljesebb fokozását. Ennek megvalósítása során általában törekednünk kell a teljes anyag legalább a nagyvonalú áttekintést biztosító általános rendezettségének elérésére, a kutatás szempontjából különösen fontos anyagoknak pedig teljes rendezettségére. A rendezettség minél eredményesebb formáinak megteremtése érdekében állandóan törekednünk kell uj, a használhatóságot minél jobban elősegítő rendezési módszerek kidolgozására is. Hogy azonban rendezési munkáink valóban az anyag minél több irányú felhasználhatóságát eredményezzék, mindezek mellett igen fontosnak és kívánatosnak találjuk, hogy az MTA érdekelt osztályai legalább egy évvel előre közöljék a levéltárakkal kutatási terveiket. Ezek ismeretében ui. módunkban áll a számbajöhető legfontosabb anyagok előzetes rendezése, arai a kutatás eredményességét és gyorsaságát nagymórtékben előmozdítja. c) A levéltárak iratanyaga használhatóvá tételének kulcsát a segédletekben látjuk. Éppen azért a segédletek mennyiségi és minőségi növelését a második ötéves tervben súlyponti kérdésnek kell tekinteni. Különösen tekintetbe veendő, hogy egyrészt még a meglévő régi segédletek jórésze is alkalmatlan a minél többirányú használhatóság biztosítására, (gondolunk itt elsősorban a bírósági szervek ügyviteli segédleteire) másrészt, hogy a segédletkészítés számos szakaszán az utóbbi években erős elmaradás volt tapasztalható. Tervünk az, hogy a második ötéves terv során a levéltárak lehetőleg teljes iratanyagáról az általános rendezettségi színvonalnak megfelelő segédleteket (alapleltárak, útmutatók, fondjegyzékek) készítünk el és teszünk közzé, - egyes különös fontosságú, teljesen rendezett anyagokról pedig a teljes rendezettségnek megfelelő különleges segédleteket készítünk, és amennyiben szükséges publikálunk. Mint a rendezésnél már említettük, itt is hangsúlyozni kívánjuk annak fontosságát, hogy az MTA előzetesen közölje a levéltárakkal a tudő4