Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - A csehszlovák állami levéltárak vezetőinek országos tanácskozása / 183–189. o.

bára tervszerűtlenül személyes érdeklődés, vagy egyéni kívánság szerint végezték. így oda jutnánk, hogy közvetve azonosítanék magunkat az előző levéltáros nemzedék idealisztikus elveivel. Nem tagadjuk azt a lényt, hogy a legsürgősebb feladatok elvégzése után a levéltári tevékenység keretében néhány év múlva a levéltári anyaggal kapcsolatos elmélyültebb munkához is hozzá akarunk fogni, és hogy kétségtelenül fokozatosan közeledni fogunk a történettudományi munka fogalmához. De nem lehetünk és nem is leszünk olyan felelőtlenek, mint az előző levéltáros nemzedék, hogy a levéltári anyagot rendezés és hozzáférhetővé tétel nélkül hagyjuk, mert ezzel ténylegesen nem haladnék íul a régebbi szomorú állapotokat. Ej3ben az összefüggésben említhetjük meg a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárának Hruscsov elvtársnak szavait, amelyeket az építészek és az építészetben dolgozók Moszkvában a múlt év végén tartott konferenciáján mondott. Hruscsov elvtárs itt néhány kritikai megjegyzést tett -- igaz az építészek cimére,. de ezek hasonlóképpen érvényesek a mi mai levéltári viszonyainkra, és azokra az irányzatokra is, itneíyek az előbbi időben néhány levéltárunkban feltűntek. Hruscsov elvtárs azti mondotta : •Mindnyájan elismerik a tipustervezés elsőbbségét, de gyakorlatilag sokan csak egyéni terveik érvényesítésére törekszenek. Egyik oka ennek építészeink kiképzésének hiányossága,, akik alighogy kijöttek egy iskolából, mint az építészet mesterei csak individuális jellegű épületet akarnak tervezni és rohanva sietnek saját emlékmüvük kialakítására... Az egyéni tervek szerinti munka meglassítja az építés üteméi és aránytalanul növeli az építkezés költségét... El kell választani korlátozott számú típustervet és tömeges építkezést kell megindítani egyedül ezek szerint a tervek szerint, mondjuk öt évig. Ez után az idő után újra meg kéli bírálni a terveket és ha nem lesznek jobb tervek, akkor ezek szerint kell épitkezni további öt évig,» Helyettesítsük Hruscsov elvtárs szavaiba a «típustervek* helyére az «egységes módszertani szabályok*-at, az «építész* helyére a «levéltáros»-t, az * egyéni terv* helyére az «egyéni kiadói és publikációs tevékenység* -et és olyan szavakat kapunk, amelyek levéltárainkra és néhány l3Véltári dolgozóra teljes mértékben érvényesek. A levéltári munka helyes irányáról szólva hangsúlyozhatjuk tehát, hogy az útmutatók, leltárak és katalógusok hátrányára tulnyomólag különböző tanulmányok kiadására törekvő szándék nemcsak azt jelenti, hogy nem értjük moeg levéitárügyünk tényleges szükségleteit. Ebben a szakaszban ez súlyos hiba is lenne, mert ez bennünket egyáltalán nem különböztetne meg a régebbi felfogástól és pillanatnyi olcsó sikertől eltekintve nem vinne eJöbbre a levéltári front egészén. Ezenkívül levéltári téren is fontolóra kell venni a gazdasági tényezőket és meg keü gondolni, hogy a minden áron való publikálás elvonná az anyagi eszközöket levéltáraink más, igen fontos publikációs feladataitól. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket persze ebben a szakaszban is nagyobbrészt állandóan a publikációs tevékenységre irányozzuk eló, éspedig a levéltári útmutatók, továbbá a legfontosabb. Jóképp újkori és legujabbkori korszakhói való leltárak és katalógusok rendszeres kiadására. Törekvésünk. -- és ez az állami levéltárak dolgozóifól függ, - olyan feltételek megteremtése, hogy 1960. azaz a második ötéves terv- végére valamennyi állami levéltár és a nagy városi levéltárak fondjairól útmutatóval rendelkezzünk. Azokat a levéltárakat, amelyek útmutatóval már rendelkeznek, vagy belátható időn belül rendelkezni lógnak, a leltárak és katalógusok készítésére állítjuk be, és a legfontosabb leltárakat és katalógusokat publikáció formájában kívánjuk nyilvánosságra hozni. Ezekkel a publikációs lejadatokkal szemben a publikáció frontján a többi formák addig a háttérbe szorulnak, azokat csak kiegészítésnek fogjuk tartani és csak kivételesen és csak különösen indokolt esetben fogunk élni velük. Szembe keU néznünk a valósággal és tudnunk keü, hogy nem adhatunk ki mindent, amit a levéltárak kiadhatnának, vagy szívesen kiadnának. Azért arra kell törekednünk, hogy azt adjuk ki, aminek nyilvánosságra hozatala a legfontosabb: ezek pedig az útmutatók, a fontos leltárak és katalógusok.* Az előadás végül hangsúlyozta, hogy minden eddig megnyilvánuló hiányosság, nehézség és hiba ellejf&re megvan minden előfeltétele annak, hogy a levéltárügy a leltárak hozzáférhetővé és nyilvánossá tétele terén valóban lerójja eddigi tartozását. Megállapítást nyert, hogy a levéltári dolgozók döntő többsége a levéltárügyről hozott kormányhatározatból folyó feladatokat és az ezekből következő további elveket a levéltári dmélet és gyakorlat terén teljesen megérti, támogatja és végrehajtja. Ott is, ahol ez még nincs igy. adva vannak az előfeltételek, hogy ez e téren eddig mulasztottakat pótolják, A kormányhatározat megvalósításánál ahhoz az elvhez kell igazodni, mely szerint 486