Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Petrovszkaja, I. F.: A leltárakhoz készült mutató / 143–148. o.

A tárgy helyes megjelölése érdekében gyakran merül fel: annak szükségessége, hogy ezt másképpen formulázzuk meg, mint az az őrzési egység leltárában szerepel. A mutató készítőjére hárul az a feladat, hogy formát találjon több konkrét kérdésnek egy, többé kevésbé * széles* cím­szó: alatti összevonására, A túlságosan *szük* címszavak az ugyanarra a tárgyra vonatkozó'adá? tokát az ábécérend különböző helyein szórják szét. Egy és ugyanazon kérdés feldolgozásának foka a különböző fondok leltáraihoz szolgáló mu­tatókban különböző. Ha a fond tartalma lényegileg egy nagy tárgynak felel meg. akkor a mutató cím­szavai e tárgy egyes olyan kérdései lesznek, amelyek egy másik íond leltári mutatójában is fel­használhatók, így az Államtanács fondjának leltári mutatójában lehetséges a *Főiskolai hallgatók, fel­vételük és elbocsátásuk* vagy még általánosabban :«Felső iskolai intézmények, hallgatók felvétele és elbocsátása* cimszó. A Közoktatásügyi Minisztérium főiskolai osztálya iratleltára mutatójában ezt a tárgyat a * Hallgatók felvétele*,, * Hallgatók elbocsátása* altémákra bontjuk. Nem szabad egyidejűleg önálló címszóként felhasználni egésznek és valamely részének meg­jelölését akkor, ha a közöttük levő összefüggésre nem mutatunk rá, - például: tlskolák, gimná­ziumok, reáliskolák*. Egy tárgy részeinek megnevezéseit vagy a tárgy megnevezése alatt alcim­szavakban egyesitjük, vagy, ritkábban, az általános tárgy megnevezésénél utalunk részeinek meg­nevezésére: Uskolák, lásd : gimnáziumok, reáliskolák*. A mutatóban való feltüntetéshez csak azokat a kérdéseket keH kiválasztani, amelyek speciá­lis tanulmányozás tárgyai lehetnek. Rendszerint nem szabad címszóként a dokumentumok fajainak megnevezését feltüntetni: «jegyzékek», *tervek», <szabályok». Az olvasót általában nem mindenféle jegyzék és szabály érdekli, hanem egy bizonyos kérdés, amelyre vonatkozó adatok lehetnek jegy­zékekben, beszámolókban, magánlevelekben, naplókban stb. A dokumentum fajták szerint címszavak alkotása csak kivételképpen*engedheíö meg, így a fondképző «beszámoló* 4, vagy * értekezletek jegy­zökönyvei* c. címszavak csak akkor engedhetők meg. ha azok konkrét tartalmát a leltár nem tárja fel. Ezek fondképző tevékenységének rendszerint minden fajtáját felölelő dokumentumok a fondhoz bármely kérdésben fordulunk is, számbajöhetnek, ezért felkutatásukat meg kell könnyíteni. A mutatóban csak azon tárgyak megnevezését kell feltüntetni, amelyekről többé kevésbé ala­pos adatok állnak rendelkezésre, a csak közvetve megemlítettekét nem. Például, felesleges feltün­tetni olyan szerv nevét, amely csupán valamely dokumentum elkészítésének vagy rendeltetésé­nek helyeként, vagy valamely személy szolgálati helyeként szerepel. Kivételt csak az olyan külö­nösen fontos szervek vagy személyek képezhetnek, melyekre vonatkozólag még a közvetett meg­jegyzések is értékesek. A tárgyilag csoportosított mutatóhoz szükséges, hogy a cimszóban helyesen tüntessük fel a kérdés lényegét, hogy az természetesén a megfelelő tematikai fejezetbe kerülhessen. Az alfabetikus mutatóban a valamely kérdésnek megfelelő címszónak, annak formulázásától függően különböző he­lyei lehetségesek. Ezért alfabetikus tárgyi-tematikai mutató készítésénél a címszavak formulázásá­nak három szabálya fontos : <t. Címszóként az illető tárgy (kérdés, téma) leggyakrabban használatos meghatározását kell alkalmazni; 2. Egy és ugyanazon tárgy megnevezéséhez a lehetséges megnevezések közül csak egyet kell alkalmazni, mert különben az anyagokra vonatkozó adatok, - ahelyett, hogy egyesitenők azo­kat - szétforgácsolódnak; * 3. Az illető tárgy szokásos megnevezéseinél, melyek alatt a leltár olvasója az arra vonat­kozó adatokat keresheti, utalni kell a tulajdonképpeni megnevezésre. Vannak egyes fogások, amelyek segítségünkre vannak a cimszavak elhelyezése alfabetikus rendjének a tárgyilag csoportosított mutató megfelelő nagy fejezeteinek kialakításával való egyesí­tésénél. Ilyen az összetett megnevezésekben a szavak sorrendjének megváltoztatása (inverzió) és az utalási rendszer; az általános utalások (Uásd* a másik lehetséges alakra attól, amelyet fő alak­ként használunk) és a részleges utalások («lásd továbbá*) egyik címszóról a másikra, amely az­zal tematikailag kapcsolatos). 445

Next

/
Oldalképek
Tartalom