Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Bakács István: A Festetics-család levéltárának rendezése / 76–155. o.

tosítvá utalnák az egyes iratokra) jegyezték be as iratok tartalmi kivonatai mellé a mesterséges tárgyi csoportosításban kapott jelzeteket. Ez a bevezetés azonban nem tőrtént elég következetesen, az iratok mellékleteiről sokszor hiányoznak a vörös tintával irt jelzetek (amikor pedig a törtszámos jelzet megvan), ezenfelül mind a korábbi évek anyagához készült segédletek, mind maguk a prothocollumok az idők folyamán raeghiányosultak, Bhhez' Járult, hogy igen sok {Sire.ctoratusi anyagot nem csoportosították át a mesterséges rendbe, valamely más okból pedig számos más iratról hiányzik á vörös tintával írt jelzet Minthogy ezeknél az iratoknál a tartalomból csak igen nehezen lehetett volna, megállapítani, hogy az emötett 4Í. csoport melyikébe sorolhatták, illetőleg a be nem sorolt iratoknál melyik a megjelelő tárgyi csoport, célszerűbbnek látszott az egész iratanyagot a ptrectoraíus-eredeti irattári rendszerébe visszaesoportosítani. A Directorartus irattári rendszerének kifejtése e helyen nem feladatunk, csupán azt kell megemlítenünk, hogy a törtszámos jelzet nevezője* az iktatószámot jelenti, számlálója pedig a szobanforgó iratnak a megfelelő kútfőben (amelyet itt tí^rmq* nak neveztek) kapóit sorszáma, A kútfők szára,?, £--8 között változott s jelzetüket többnyíre vörös krétával Jegyezték rá az iratokra. Kezdetben elég mechanikus munkának látszott az iratanyag rendezése, hiszen áz évtizedeken belül évekre, majd kútfőkre, majd iktatószámra való bontás nem jelent nehéz feladatot, annál kevésbé, mert az iratok elhelyezésének ellenőrzése csupán abból állt, hogy a számlálók és nevezők számfolytonosságát kellett figyelemmé' kisérni. Csakhamar kitűnt azonban, hogy a rendezés nem történhetett ilyen sí: ehanikusan; ugyanis több évben H798/ {805, 48-Í.9, 4846) az iktatás az éven belül kétszer kezdődött C'anuár elsején kívül még egyszer), a lerniok szám^jséVeobelül váJtózott#S28)Figyelemmeí kelleti lennünk először is arra, hogy az irat az év első vagy második részében keletkezett-e. Nagy figyelmet követeit az a körülmény is, hogy nem egyszer a,z év végén kelt iratot a kővetkező év elején iktatták, de ennek fordítottja is megtörtént Ha pU a decemberben keletkezett iratnak alacsony iktatószáma volt, akkor a kővetkező év iratanyagához tartozott, A munka során tűnt ki: nemcsak a JHr$e1örátus, hanem az ügyészi hivatal is a törtszámbs jelzetet alkalmazta a saját ügyiratai iktatásánál s így egy-egy évből nem e,gy, hanem két, sőt több esetben három párhuzamos, tőrtszámmal jelzeteit iratsorozatunk van. Ilyenek az 4820-as évek elején a Di rectoratus, az ügyészi hivatal és az OrphanaUs, ^849-4883 kőzött I, Tasziló és II. György központi igazgatásának iratsorozatai: előbb gondos munkával külön kellett Választani s külön-külön |ej zetrendbe helyezni a párhuzamos sorozatokat. As idők folyamán igen sók iratról leszakadt a directoratus? jelzet egyes esetekben - íöltehetőleg rendezéskor. - as iratot nagyobb formátuma miatt *körülnyir*ák$ s levágták a jelzetet is. Ha az ilyen iraton vörös Untával írt Jelzet volt. akkor számos esetben hoszszadalmas munkával - a segédletek és protnócoKumok bejegyzései alapján ~ sikérült cs*k *<je£" állapítani az eredeti dírí<?tor$Uisi Jelzetet* A számsdásanyag rendezése ispánságofc szerint történt, az egy-egy évből származó iratanyag magában foglalja a számadásicsteí és liieliéfcleíeit (ezeket darabszám szerint nem rendezzük, mert így is & kutatók rendelkezésére bocsáthatók, tehát itt a minimális rendezés elvét alkalmazzuk), az allodium vetési cséplést robot-és felsserelési kimutatásait, valamint a számadásfelülvizsgá.lattal kapcsolatban keletkezett írótokat. Olyan száraatfás-jófiégű darabokai, amelyek több év anyaHát foglalják magukba (pl, eszközleltárakat) a megfelelő- ispánsági -iratanyag végén külön sorozatban helyeztük ei, A XIX.' századi ezámadásmellélcieieket (bizonyító okiratokat; tárolási szempontból a könyvszerű szara adástestektől glkül&nRvo, külön évrendezve helyeztük sorozatba. A kővetkező lépés volt annak as iratcsoporinak szétbontása, amelybe tartozó iratok mindegyikének hátlapján már fel voU jegyesve az a tárgy: csoport ahová soroíanűónak az első kézbevétel kor véleményeztük. AJS első leen-jö Itt az iratoknak a 'eljegyzések alapján íör'énő- szétválasztása volt mégpedig - helyhiány miatt - eíőbb nagyobb csoportokra, tehát községi, családi iratokra stb. ezután bontottuk ki as egy-egy nagyobb csoportot kisebbekre, pl. a községieket Rezi, Ördőghenye. Uiás stb. kőzáégok iratairc,; majd, amennyiben az egyt?gy községre vonatkozó iratanyag terjedelme indokolta, az egyes községek iratait alcsoportokra, pl. bírói számadásokra, hagyatéki Leltárakra; végül pedig évrendéztük az egyes alcsoportok iratait. Ezzei a munkafolyamattal kapcsolatban merültek fel olyan kérdések, amelyeket az adott irat, illetőleg iraícsoporí mélyreható elemzése során lehetett csak eldönteni. így kitűnt, hogy az egyes községek tizedjegyzékei, amelyek voltaképpen száraadásmellékletek, olyan terjedelműek, hogy a számadásokat nagyon megnövelnék s Így sokká* célszerűbben helyezhetők el a községi iratok között. Kitűnt az is. hogy az egy-egy községre vonatkozó összeírások, telekkönyvek, stb. szintén jelentős 70