Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Iványi Emma: Az osztrák levéltárügy fejlődésének néhány kérdése 1945 után / 62–67. o.
ban. JÉlsájálítását, á mi gyakorlatunktól éjjérően s véleményünk ázeriíít helyesen, tudományosan ícép zett levéltárosok is feladatuknak tekintik. A pecsétrestaurálásban a stájer és a karintíai tartományi levéltárak járnak az élen, - Ami az irátfényképgzést llieü; & töraegíilmezés (egész állagok lefényképezése) még nem vált általános szokássá. Az anyaggyarapttás és, begyűjtés munkája nem folyik határozottan kialakult szabályok szerint. Elv az, hogy a tartományi és más erre illetékes levéltárak átvegyék a hivatalok és hatóságok iratait mégpedig selejteseit állapotban. De csak ujabban próbálják meghatározni, hogy - a műemlékvédelmi törvény rendelkezésein túlmenően - milyen újabb intézkedésekre van szükség. Különösen sok gondot okoz az államosított üzemek és egyéb gazdasági vállalatok irattárának, valamint a bírósági anyagnak megszerzése. Az 4,952-i levéltárvezetői konferencia állást foglalt annak érdekében, hogy a régebbi cégek 4900 előtti anyagát, a tulajdonjog fenntartása mellett és a tulajdonos által meg határozott kutatási feltételek elfogadásával, szolgáltassák be a levéltárakba, A bírósági anyagot Ule tőén sikerült elérni, hogy az I. és II. íokú bíróságoknál maradandó iratok és könyvek 60 éven belül a tartományt levéltárakhoz kerülhessenek. - A selejte zés munkáját a levéltárosok és a közigazgatási tisztviselők együttesen végzik. Különösen az újabbkori állagok selejtezése okoz gondot &rre vonatkozólag az ás álláspont alakult ki. hogy ezt a munkát lehetőleg az illető anyag hivatali referense, végezze. 40ő£-hen ejkéssült egy iratselejtezési tervezet az Osztrák Állami Levéltár illetékességi területére vonatkozólag. Á selejtezésre már csak azért is nagy szükség van, mert az osztrák levél tárakban, bécsiekben és vidékiekben egyaránt általános panasz a férőhely hiánya, A hivatalok anyagán kívül a levéltárak különféle hagyatékokát, családi levéltárakat, gyűjteményekéi is átvesznek, továbbá vásárlás útján is szeresnek anyagot, de gyakran kellemetlenségük támad a tisztázatlan tulaj donjogi viszonyok következtében'. SantiféUler Leó egyetemi tanár, az Osztrák Állami Levéltárak főigazgatója 4954-ben érdekes felhívást intézett az osztrák levéltárosokhoz. Uj feladatukul tűzte ki, hogy - a hivatalt irattárak automatikus átvételén kívül - a közelmúlt történetéi megvilágító, bizalmas Jellegű, a hivatalos iratokban nem található forrásanyagot gyűjtsenek. Ilyenek pl. a levelek, naplók, emlékiratok, magáníeljegyzések, jelentések. Bzen túlmenően rá kell Venni a nagy események élő tanúit, résztvevőit, a fontos, irányító szerepet Játszott személyeket élményeik leírására. A begyűjtés terén az osztrák levéltáraknak többször van összeütközésük a kis vidéki múzeumokkal (Heinwttsmuseen), amelyek levéltárba való anyagot is megszereznek és a központoktói távol őrizve, elvonják a kutatók elöl. A begyűjtés és rendezés mellett tovább folyik a leltá rozá s munkája is. j&zen á téren az osztrák levéltárak már a század elején is Jelentős munkái végeztek. Az $945 utón megjelent leltárak közül feiemfBiS?S5k: a bécsi HoHc$mmeriirchiv és a Kri$gsaret>iv leliár$; az aí3óausziría f i Tartományi levéltár leltára 9 (ez Ausztria iognagyobb anyaggal rendelkező tartományi levéltára) ; a burgenlandi (főleg magyar) uradalmak, továbbá az itteni városi- és mezővárosi levéltárak leltára,'* 0 két kötet regesztákkal kiegészített leltár Saizburg tartomány legfontosabb forrásairól; leírás a belsőausztriai központi hivatalok anyagáról.'*' 1 A levéltári folyóiratokban özeken IdviU gyakran jelennek raeg az egyes állagok jelentősebb részeit ismertető tanulmányok. A leltárakat az <InvenWe österreichiseher staatlicher Archivef e. sorosaiban adják ki. 4952-íöí kezdve megvan a lehetőség arra, hogy a tartoraányiés magénlevéltárak leltárai hs üt jelenhessenek meg (pl. ¥orarlberg és Karintiá tartományok előkészületben lévő leitárai). A leltárakon kívül különféle jegyzékeket és segédleteket készítenék a leutalok munkájának m§g könnyítésére. A kutató szolgálat kiterjedtségére csak régebbi számadatok állnak rendelkezésre : a Haus-, Hof- und Staatsarchivban 4933-ban napi 34, 4948-ban napi 25 kutató fordult meg; ez a szám azóta bizonyosan emelkedett. A kutatók 50 évesnél fiatalabb anyagot általában nem használhatnak, bár a korhatár kiterjesztését sokan sürgetik. As első világháború idején túlmenő kiadvány vagy feldolgozás Ausztriában - tudtunkkal - nem készül. A bécsi központi levéltárak örömmel adták vissza a háború alatt birtokukba jutott 4948 utáni anyagot az Illetékes minisztériumoknak, azzal az indokolással hogy a bekövetkezett létszámcsökkentés miatt közigazgatási feladatok ellátására nem vállalkozhatnak. 4 kuiaiós5^olgáíat ellátásán kívül a levéltárak dokumentációs munkát is végeznek s arra törekszenek, hogy megfelelő nyilvániartás útján a különféle szakmákat a szükséges adatokkal elláthassák. ! 85
