Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Iványi Emma: Az osztrák levéltárügy fejlődésének néhány kérdése 1945 után / 62–67. o.
Az osztrák levéltárosok nagy őrömmel fogadlak az egyesítést, amely megállapításuk szerint már I. Miksa császár ide&, ot& (4|á3H»Í9) előkészületben van. A négy osztály, amely férőhely és újabb építkezési lehetőség hiányában egyelőre nem költőz helett egy épületbe, az Osztrák Állami Levéltár Főigazgatósága (Gán^r^ldirektion) Irányítása alatt áll. íeiettes hatósága pedig a szövetségi kancelláriái hivatal (Bundeskanzler^iji. Az államosítás és ezzel együtt a főigazgatóság fennhatósága csak a fent megjelölt, s már régebben is állami levéltárakra terjed ki. Bécs város levéltára, & tartományi, az egyházi- és a magánlevéltárak, bár tudó* mányos tekintélyét elismerik, szervezetileg nem függnek, tőle. Mégis a főigazgatóság és az Í048>-&>n visszaállított Archivált 2 az a kristályosodási pont. amely körül az osztrák levéltárügy egy&ége fokozatosán kiépülhetne. A főigazgatóság 1948-tól kezdve kétévenként konferenciát téri az osztrák levéltárvezetők részére Bécsben. J^zen ás Állami Levéltár osztályvezetőin és magasabb beosztású hívitalnokain kjfvül részt vesznek á tartományi levéltárak vezetői, a bécsi egyházmegyei levéltár vezetője; 495frben néhány magánlevéltár vezetője is megjelent, A levéltárvezetői konferenciákon kívül á főigazgatóság levéltáros napokéi is rendez. Az első ievéltáros napot -^949-ben tartották a bécsi egyetemen, az osztrák iőriénésze,gyletek szövetségével együtt, & másodikat Grazban, & harmadik osztrák történész nap keretében. A konferenciákon és a levéltáros napokon referátumok és viták keretében megtárgyalok az egész osztrák levéltárügy időszerű kérdéseit. A főigazgatóság két kiadvany a,: áz 4S43 óta évenként megjelenő *Mitt§ttuag@ri des Ösierreichischen Staate,árchiváts és a tPübliijiátionon des Österreichis,chen Staaisarchivsí szintén alkalmas arra. hogy az Osztrák Állami Levéltár szervezetén kívül álló levéltárosokat egy táborba gyűjtse. A központosítás és államosítás kérdésében a már több év óta előkészületben lévő úJ osztrák levéltári törvénynek kellene állást foglalnia* Az osztrák levéltárak anyaga, továbbá a levéltárakon kívül található, de levéltári Jellegű iratanyag a műemlékvédelemről szóló tőrvények ,és rendelkezések hatálya alatt állj.- Ezek szerint minden ilyen jellegű irat a kőz számára biztosítandó műemlék. s ezért, ha magánosok kezén van. szükség esetén védelem &M lehet, helyezi?*. Ebben az esetben az anyag régi tulajdonosánál is maradhat, de a legközelebbi tartományi levéltár felügyelete alá kerül, amelynek feladata az anyag rendezése, leltározása stb. Ha az anyag a tulajdonosnál nincs biztonságban, akkor, a tulajdonjog fenntartása melleit, beszálítháió valamelyik tartományi levéltárba. A rendelkezések az iratok ádáá-v^vését is korlátozni próbálják. Szék a, régi törvények és rendeletek azonban nem bizonyulnak elegendőnek. A levéltári jellegű anyag fogalma Ausztriában is kitágult, a fennálló szabályok pedig nem adnák módot pl. a veszélyeztetett gazdasági iratok begyűjtésére, a kallódó, pusztuló magánlevéltárak megmentésére. Az 4949-i levéltáros napon isjoe.rtejték egy fiatal levéltárosokból álló törvényelőkéssttő munkaközösség igen érdekes állásfoglalását* A munkaközösség több állam levéltári törvényéi tanulmányozta és arra a megáUapiíásrs, jutott, hogy azok az államok biztosíthatják leginkább a levéltári anyag védelmét, ahol egysége^ állami fond kialakítására törekszenek. Szék között az államok között említik a, Szovjetuniói és Magyarországot 13. Megállapításukat érdemes szószerini is idézni: H dőniő momentum, melyre különösen fel keli hívni a figyelmet, abban áll. hög^, eltekintve az erősen eltérő politikai és iörténetí eíöíeltéteiektői. az ottani törvényekben, ugy látszik, lehetőségek rejlenek, amelyek a levéltáraknak több módot adnak az állami iratanyag védelmére, mint ahogyan nálunk van. Áz iratok egységes íondjának gondolata, amelyre a levéltárak hatáskőre kiterjed, tüggetlenüí állói, hogy az iratképződés melyik stádiumáról van szó Oroda, irattár vagy levéltár), irányt mutat a jövőre nézve.* Meg keli tehát vizsgálni, hogy 1a műemlékvédelmi törvény elegendő biztosítékát iiy^i-e az íroü emlékek védelmére, s hogy megfelelően lehet-e alkalmazni hivatalokkai és hatóságokkal szemben is - s hogy v&Sori H aiacs-3 szükség Ausztriában is a törvényes intézkedéseknek a jelzett irányban való kibővítésére j . Eredmény azonban nem születeti. Az -1952-1 harmadik ievélíárvezeíű konferencia, még mindig csak mint tervet vetette fel a levéltári anyag védelméről szóló törvény elkészítését, határozottan amellett foglalva állást, hogy a műemlékvédelmi törvénytől független, önálló levéltári törvényre van szükség. Az osztrák levéltárügy még messze van az egységes állami íond kiaiaküásatóu Az egyházi- 4s családi levéltárak felett régi tulajdonosaik rendelkeznek, s maguk á tartományok is erősen hangoztatták önállóságukat, <t949-ben valamennyi ievélíárvesetö állást fogialt a régi levéltári hivatal (Archívumi) visszaállításé mellett, azonban azzal a kikötéssel, hogy a tartományi önállóságot érintetlenül keli hagyni. A levéltári hivatal visszaállítása után pedig isméi kifejteitek, hogy ennek a tartományok levéltárügyével kapcsolatban csak különleges esetekben (pl. hadikárosodással kapcsolatos Intézkedések) kell fellépnie. A rendelkezésre 63
