Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - A csehszlovák levéltárügy szervezete: ismertetés / 40–50. o.

levéltárügyünk eiőtt álló nagy feladatok biztosítását. Amint már hangsúlyoztuk, ilyén mindenekelőtt á jobb munkaforma, amely előfeltétele a levéltárak általánosan elvárt hozzáférhetővé lételének. Meg kell mondani, hogy a levéltári munka formái és módszerei eddig nem voltak kielégítőék Különösen a nagy levéltárakbán nem érvényesítették a komplex együttműködés formáit és még mindig a fondok egyéni rendezésének és feldolgozásának elvét részesitik előnyben. Hogy a valóságban ez hová vezet, árról néhány nagy levéltárunk munkájának eredményei mondhatnának el egyet s mást. A levéltári tudományos dolgozók kollektívája ahelyett, hogy munkabrigádot alakított volna egy bizonyba fond rendezésének és nyilvántartásának végrehajtására, szétforgácsolja erejét úgy, hogy mindegyik levéltári tudományos dolgozó hónapokig, sőt évekig dolgozik egy bizonyos fondon kézzelfogható ered meny, a munka rendes ellenőrzése és gyakran a reábízott feladatrész iránti felelősség nélkül,. így Jutunk el oda. hogy a legnagyobb levéltárak végül gyakran nem is tudják, hogy tulajdonképpen mit is őriznek és eltekintve néhány dolgozónak ezt vagy azt a fondot, vágy £zük korszakot illető, időközönként kiemelkedő speciális ismereteitől, alapjában véve semmit sem tudnak felmutatni, m§rt a levéltár mint $gész ismeretlen marad előttük. A legjobb esetben az történik, hogy néhány korszák jóiísmert és hozzáférhető -- mert a levéltári fondok ismerete előfeltétele a levéltár hozzáférhetőségének és nyilvánossá tételének - áronban más egész korszakok ismeretlenek máradnak. Néhány levéltárban találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a 46. század igen jól van feldolgozva, de teljesen ismeretlen a 4,7. és 48. század, s gyakran a 49. és a 20. század is. Pedig mindnyájan tudjuk, mekkora jelentősége van á cseh nemzeti öntudatraébredés megvilágításának. Ennek a kornak levéltári anyagát azonban eddig csak kevéssé rendezték és dolgozták fel. A levéltári fondok komplex feldolgozási módszerével szemben elfoglalt helytelen álláspont okozza, hogy különösen a legújabb fondok rendezése sok esetben mellőzésben részesül. Ez a tény már egyenesen büntetendő. A levéltári munkamódszer ezen hiányosságai mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert ezek: magát a levéltári munka alapját érintik. B régi individualista módszerrel levéltáraink csak évtizedek múlva válnának rendezetté és hozzáférhetővé. Előttünk azonban az a feladat áll, hogy legkésőbb 3-5 év alatt levéltárainkat á kutatás részére teljesen hozzáférhetővé tegyük. Ezt a feladatot csak a fondok feldolgozásának komplex módszere segítségével lehet megoldani, iz annyit jelent, hogy legkevesebb három vágy több dolgozó fog össze, egy bizonyos fond feldolgozására és azt a munkát, ami régebben néhány évig tartott, most néhány hónap alatt végzik. Emellett megszűnik az a visszás helyzet is, hogy ez vagy az a dolgozó a levéltár egesze hozzáférhetetlenségének számlájára bizonyos részlet, vagy bizonyos kor speciálistájává lesz. A komplex .munka minden dolgozó részére széles ismereteket és tapasztalatokat biztosít, amelyeket később á legnagyobb mértékben érvényeithet, a specializálódásra azonban csak a levéltári anyag teljes feldolgozása után lehet rátérni. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy a komplex munkamódszerhez nincs elegendő munkaerő. Igáz, hogy levéltári szákmunkaerőkben nagy hiány van és hogy sok levéltár nincs ellátva á szükséges létszámmal. Ez a megállapítás azonban még nem ok arra, hogy a levéltári munka csak azért szenvedjen, m^rt nincs meg á kedv az új munkaformához. A ma parancsa, hogy tekintettel a levéltári szakmunkaerők hiányára és tekintettel néhány levéltár hiányos létszám viszonyaira, a dolgozókát célszerűen a legfontosabb feladatokra összpontosítsuk. Visszavonhatatlanul megállapítást ny^rt, hogy nincs olyan levéltár, ahol ne lehetne áttérni a komplex módszerre. Példa erre a brnoi kerületi levéltár munkabrigádja, amely hála ennek az új módszernek, kiemelkedő eredményeket ért el, két év alatt véget vetett a kaotikus állapotoknak és a Köztársaság egyik legjobb levéltárává lett. Hasonlóképpen a Nyitrai á*erütetben a kerületi levéltár és a járási levéltárak dolgozói kollektívát alakítottak, amely a kerületben sikeresen hajtja végre a rendezési munkákat. A szervezeti előfeltételekkel és a hatásos levéltári munkamódszerrel karöltve kell megfelelő kampányt kifejteni a levéltári tudományos tevékenységnek, azaz a kiadás és az anyag hozzáférhe' tővététeW munkájának magasabb színvonaláért. Ennek a tevékenységnek is új utakra kell lépnie. Amit fentebb a kollektív levéltári munkára vonatkozólag mondottunk, az a tulajdonképpeni kiadói te vékenységre nézve is áll. Nem kell hosszasabban foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogyan gyá korolták eddig a kiadói tevékenységet. Közismertek azok az török* kiadványok, melyeket évtizedekig készttettek elő és mégsem Jelentek meg. Ismeretes az Is, hogy milyen rendszertelenül adták ki a levéltárt anyagot és milyen hiányosságai vannak egészben tekintve kiadói munkásságunknak. Kiadói munkásságunknak legnagyobb hibája az eszme-nélküliség és tervszerütlenség volt. E téren 44