Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Hadnagy Antal: Nyugatnémet selejtezési probléma / 337–342. o.

A levéltárak állaga évről-évre száz és száz folyóméterrel fog növekedni annak ellenére,hogy a tömegiratok kiselejtezésével az iratok áradatának erőteljesen lehet ellene állni. A legtöbb levéltár már most helyhiánnyal küszködik és e nehézségek a jövőben csak fokozódni fognak. As •Északamerikai Egyesült Államokkal való összehasonlításból az derül ki, hogy a német levéltáraknak többsége nincsen abban a helyzetben, hogy az .irattermelésnek a washingtoni szövetségi levéltárban elhelyezett 5 ^-os hányadát át tudná venni, A német levéltáraknak, ha nemzetközi viszonylatban nem akarnak elmaradni, arra kell töreketlniök. hogy férőhelyeiket minden eszközzel gyarapítsák. Az erre való törekvés nem jelenti okvetlen uj levéltári épület emelését, vagy a réginek a bővítését. Sok esetben a férőhelyeket gyarapítani lehet a meglévő raktárak ésszerűbb berendezésével, födémek beépítésével, az állványok közti folyosók szűkítése, vagy a polcok takarékosabb beosztása utján. j A levéltári férőhelyek kérdésének egyik megoldása lenne a levéltárügy mégfelelő decentralizálása. Riedner főigazgató a gothai,49^7. évi levéltárosi konferencián ellene mondott kis levéltárak alakításának. Erre az ellenvetésre az események azóta rácáfoltak, hiszen például Bajorországban, miként erre Stadler az 4^954. évi marburgi konferencián rámutatott, arra kényszerültek, hogy az 4900. év utáni iratanyag átvételét megtagadják, sőt még régebbi egészen jól kezelt iratanyag átvételétől is elzárkózzanak hely hiányában. Továbbra is kérdéses azonban az, hogy a kerületi levéltárak, amilyeneket a Német Demokratikus Köztársaságban s részben a Német Szövetségi Köztársaságban is létesítettek, megoldják-e a férőhelyek kérdését. A hagy levéltárak helyszűkén lényegesen jRsák az segíthetne, ha a kerületi levéltárakat maguk az egyes kerülete/k tartanák fenn és ezekben, az állami levéltári anyagból az őket érdeklő iratokat js el lehetne helyezni, természetesen az állami levéltárak felügyelete alatt Ez az ut egyúttal a nem állami, levéltári iratanyag megfelelő dologi és személyi vonatkozású ellátottságát is elősegítené. A helyszűkének mikrofilmezés által való megoldása egyelőre még ne,ra tisztázott dolog. A mikrofilm egyelőre még nem szolgálhat a tömegiratok kérdésének a megoldására. Mindaddig, amig a mikrofilmezés költségei többszörösét teszik annak a költségnek, amibe az eredeti iratanyag raktározása kerül ez a megoldás önmagától elesik. Végezetül is nem marad más hátra, mint folytatni a már századok óta alkalmazott selejtezést és mai értékelési szempontok szerint elválasztani az értékes iratokat a kevésbé, fontos iratoktól. E szempontokat a már meglévő, vagy ezután keletkező egységes iratkezelési rend alapján minél jobban tökéletesíteni és gyakorlati alkalmazásra hasznosakká kell tenni. A raktári íérőhe^ lyek növelése mellett helyenként a decentralizáció útjára is reá kell lépni, mert különben a levéltárak az államigazgatás és tudomány által támasztott igényeknek és feladatoknak nem tudnak $leget tenni, A tömegiraíok gyakorlatias rendezése és lajstromozása elsősorban a levéltárak személyi ellátottságának színvonalától függ. Tanult segéderők alkalmazása által Würtíembergben olyan tömegű iratok rendezésére kerülhetett sor, amelyekre 20 évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett t volna,. A tömegiratok rendezésénél bizonyos tokig mechanikusan kell eljárni és a munkaeredményt ugy mennyiségben, mint minőségben a technikai adottságok jobb kihasználásával kell növelni. A munkamenet technizálásának teimészetesen korlátai is vannak, mert az iratanyag a levéltárban másképpen él tovább, mint előző helyein, az irodákban és hatóságoknál. A jelenkor nagymértékben mechanizált ügymenetébe való bepillantás csak hozzávetőleges következtetéseket enged meg a levéltárak jövendő munkálatait illetően. Az újkori és tömegjellegü levéltári iratanyag megfelelő kiválogatása és tervszerű feldolgozása végső fokon továbbra is a tudományosan képzett, megfelelő ismeretekkel rendelkező és a közélet minden területén jártas levéltárosoktól függ. A referátumhoz kapcsolódó hozzászólások so$|n Sproemberg professzor általában helyeselte á X

alier Grube által előadott szempontokat és elveket. Szükségesnek tartja azonban, hogy az eljárási szempontokat a kutatás igényeihez alkalmazzák és annak megfelelően dolgozzák ki. ' Az a tény, hogy a középkori levéltárak a hivatali ügymehet szabályozásáig majdnem kizárólag csak egyes esetekben tartották meg, a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatókat majdnem megoldhatatlan feladatok elé állította. A meglévő iratanyagok a kutatókat e területükön sok esetben tévútra vezették, vagy egyoldalú megállapításokat eredményeztek úgyannyira, hogy csak más természetű iratanyag feldolgozása, s bizonyos íoku kombinációja utján vált lehetségessé a középkori íársa344