Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Hadnagy Antal: Nyugatnémet selejtezési probléma / 337–342. o.
képez. Az -1925., 4946. és '1950. évi népszámlálás iratanyaga a iudwigsburgi levéltár raktárairak 5.#-l foglalja el, mintegy 4000 ím hosszúságban. Természetes, hogy teljes egészében minden népszámlálás iratanyagát egyetlen levéltár sem veheti át. Lisa Kaiser ezeknek az iratoknak levéltári kiválasztási módját az <Archivar» megelőző évfolyamában ismertette és a regionális és időszaki (esetleg ^gyüttes), valamint a módszeres és mechanikus kiválasztás módját tartja lehetségesnek. Ehhez kapcsolódva Gerhárt Enders a Német Demokratikus Köztársaság levéltári közleményeiben (*Archivmitteilungen») a statisztikai hivatalok iratanyagának kiselejtezése mellett szállott sikr& a levéltárak és a statisztikai hivatalok közti megegyezésnek engedve át annak eldöntését, hogy milyen statisztikai felvételek kerüljenek - teljesen, vagy szemléltető kiválasztásban - levéltári megőrzésreA statisztikai iratanyag megőrzése tekintetében Lisa Kaiser és mások véleménye szerint a statisztikai tevékenység fejlődése lesz az irányadó aszerint, hogy ennek a tevékenységnek gépesítését mennyire lehet kifejleszteni és az eredményeket táblázatokra átvinni. E tökéletesítési eljárás sal az alapanyag terjedelmét jelentősen lehetne csökkenteni. A tudományos országisme-helytörténet érdekében Croon szerint a felvételezéseket nemcsak községenként, de községrészenkéní s nagyobb városokban kerületenként is el kellene végezni. A társadalomtörténeti kutatás azonban továbbra is fél fog lépni olyan igényekkel és állásfoglalásra ma még meg nem érett kérdésekkel, amelyekre csakis az alapanyag birtokában lehet választ adni. Az a kérdés merül fel tehát, hogy a statisztikai felvételekből mi az a legkevesebb iratmennyiség, amit a levéltáraknak át kellene venniök. Az 4950. évi népszámlálás, mely világviszonylati jelentőséggel bir, később egyedülálló nemzetközi öszszehasonlitásokra nyújt alkalmat, s mint ilyen, nem is selejtezhető. A regionális kiválasztás az el következendő nemzedékek helytörténeti kutatásainak - a genealógiáról nem beszélve - egyáltalán nem kedvezne. Ezért helyesebb lenne minaen ötödik népszámlálásnak az anyagát teljes egészében átvenni, semmint minden népszámlálásból valamilyen szempont szerint kiválasztott reprezentatív ötödrészt megőrizni, légyen az statisztikai szempontból bármilyen tökéletesen is kiválogatva. A tör ténészek számára a 4 7 . és 48„ századra vonatkozóan sokkal többet érne, ha néhány próbaév teljes anyagával rendelkezhetnének az akkori felfogások és nézetek szerint kiválogatott valamennyi összeírás helyett. Ezért az lenne kívánatos, hogyha minden nemzedék népszámlálási iratanyaga teljes egészében levéltári megőrzésre kerülne, s a közbeeső időszakban keletkezett iratanyagnak csak egészen szűkre szabott része, a representativ módon kiválasztott 4~2#-os hányada egészítené ki ezt a gyűjteményt. E szerint az <eljárás szerint egy évszázad népszámlálási iratanyaga a levéltárakat térbelileg nem venné jobban igénybe, mint például a bírósági iratanyag. Ez az eljárás értelemszerűen volna alkalmazandó a többi statisztikai felvételekre is. Rendkívüli idők természetesen kivételeket hozhatnak létre e tekintetben s Württembergben ezért vette át a levéltár az 4946. és 4950. évi népszámlálás iratanyagát majdnem egyidöben. A felvételi ivek levéltári értékére vonatkozóafi ma még végleges ítéletet alkotni nem lehet, s ezek tekintetében az, a selejtezési alapelvet, hogy a döntést lehető eg azonnal végérvényesen meg kell alkotni, alkalmazni nem lehet. Ma már más iratállagok is hamarább kerülnek ki a hivatalok ügymenetéből, mint még 20 évvel azelőtt és a régi iratkezelési rendszer szétbomlása és a h^ly hiánya a levéltárakat viszonylag igen sok olyan uj iratanyag átvételére is reá kényszeríti, amelynek kiértékelése még nem történhetett meg de amelynek a végleges megsemmisülését minden esetre meg kell akadályozni. A Német Demokratikus Köztársaságban létrehozott igazgatási íhivatali) levéltáraknak (*Verwa!íungsarchive?) ez irányban elért tehermentesítő szerepe még nem ismeretes. Miként a népszámlálási iratoknál, ugy a választói névjegyzékek, az adólajstromok és egyéb hasonló természetű iratok tekintetében az időszaki, de éiesen vágó rostálás a legalkalmasabb él járási mód. A rövid utón kiválogatásra szabaddá tett iratanyag selejtezésénél Württembergben éppenugy. mint az első világháború hadigazdálkodási iratainál a regionális kiválogatást alkalmazták; az iratrendezőnek a levéltárban alapos finom selejtezést kellett végrehajtania. Az áttelepülési iratok, melyek társadalomtörténeti értékkel birnak selejtezés tekintetéből tapasztalat hiánya miatt még nem nyújtanak elég felvilágosítást. Arra azonban megtanították a levéltárakat, hogy ilyen nagyfontosságú és az érdekeltek széles rétegei állal ostromol* iratanyagot a levéltáraknak nem szabad átvenni, mert a velük szemben táplált igényeknek személyzet hiánya miatt eleget tenni nem tudnak. A stuttgarti állami levéltár éppen ezért ezeket az iratokat az élő közigazgatás kezelésébe kényszerült visszaadni. Ilyen iratanyagok tekintetében a levéltárakra az a feladat hárul, hogy az iratokat őriző hatóságoknál az iratokra selejtezési tilalmat eszközöljenek ki 340
