Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Hadnagy Antal: Nyugatnémet selejtezési probléma / 337–342. o.

miatt a levéltárakra nehezedik. Áz állami és társadalmi 'élet sokrétűsége következtében az egyes iratíéleéégek nagy tömegekben éppen azoknak a széles néprétegeknek a mindennapi életére vonatkozóan keletkeznek; amelyek a történelem hordozóivá váltak és amelyeknek múltját és életét megismerni a társadalomtörténeti kutatás elsőrendű feladattá tette. A társadalomtörténeti kutatásoknak egyre bővülő igényei, miként ezt Müsebeck már két évtizeddel ezelőtt meghatározta, a levéltáraknak és levéltárosoknak újólag is kötelességükké teszik azoknak az iratoknak a megőrzését, amelyek e széles néptömegek életének és szerepének a megismeréséhez a társadalomtörténeti kutatások keretein belül biztos és elsődleges alapokon vezetnek el. & szocializmus eszméjének térhóditása imigyen jelentkezik hatásaiban a levéltárakon belül is és'veáz uj arculatot a tömegiratok kérdése a múlt elbírálásával szemben. Németországban a nagytömegű iratféleáégek kérdése nem ujkeletü. Történelmének a magyarság sorsához képest nyugodtabb alakulása lehetővé tette már a Grube által iratkors aknák nevezett kezdőponttól is iratok nagymérvű felhalmozódását és e kérdésnek ugy férőhely, mint szervezeti és személyi vonalon való jelentkezését 3 4/2 évszázaddal előbb. A német tartományokban maguk a fejedelmi levéltárak e kérdéstől általában mentesek maradtak, de a kormányzati központi hivatalokban az iratkorszak beköszöntével a 47. század elején már jelentkezett az iratok elhelyezésének gondja. Az 4750. év körül az egyes fejedelmi, illetve tartományi hatóságok már 20-35 000 beadvánnyal, illetve iratköteggel dolgoztak és az akkori lajstromozóknak nem kevesebb gondot okozott az iratoknak akkori méretekben való nagy tömege, mint a jelen idő levéltárosainak a 4G--20szorta nagyobb iratanyag. Az akkori iratselejíezések azonban nem voltak olyan tervszerűtlenek, mint azt általában gondolják, mert az iratoknak értékelési szempontok szerint való elbírálása már ekkor is felismerhető. A harmincéves háború idején a wűrttembergi lajstromozók azon fáradoztak, hogy az értékes iratokat a kevésbé értékes, vagy értéktelen iratoktól elkülönítsék, s ez utóbbiaknak kiselejtezése utján szerezzenek férőhelyet az ujabb iratok számára,. A három nagy stuttgarti levéltárban, igy a íőtanácsi, számtartósági és egyháztanácsi levéltárban az 1649. évben kiselejtezték az alattvalók kérelmeit, az űgyesbajos dolgaikra vonatkozó iratokat, a 48. században pedig ugyanígy a házassági ügyeket, a büntetőbirói, hitelezői, adó- és birságügyeket stb., amenynyiben a földesuraság ezekben nem volt érdekelt. A fejedelmi hatóságok és hivatalok selejtezési elvei lényegében politikai és igazgatási szemszögből keletkeztek és igy a 48. század iratanyaga e két történelmi vonalnak szempontjából majdnem teljesen sértetlen maradt a selejtezések ellenére is a régi birodalom bukásáig. Az elhibázott selejtezések Üélnyugatnémetországban először a napóleoni időszakban és az utána következő évtizedekben kaptak lábra. A megsemmisítésre itélt iratok eredetileg sokrétű és értékes forrásanyagáról a társadalomtörténeti kutatásnak már az ancLfft régimeben is örökre le kell. mondania. A tömegiratok kérdésének a megoldása még a 49. században is az emiitett kutatási irány terhére történt. Nincsen tehát semmi kétség a tekintetben, hogy a jelenkor levéltárosainak a selejtezések alkalmával a tudomány ugy mai. mint jövőbeni igényeire figyelemmel kell lenniök, különösen az egyre jobban előtérbe lépő társadalomtörténeti kutatások szempontjaira való tekintettel. Az iralÉfrraegek kérdése férőhely probléma alakjában Grube szerint csak a 49. és 20. századnak a jelenleg és a jövőben beözönlő iratanyaga tekintetében' jöhet szóba. Az 4800. év előtti iratokat ezzel szemben teljes egészükben meg kell tartani. (Ez az álláspont megfelel a mi 4867, évi elválasztó időhatárunknak.) Ezeknél az iratoknál a levéltárosok legfőbb feladatát az iratok tartalmi feltárásának az elősegitése képezi, különösen társadalomtörténeti szempontból. £, tekintetben különös figyelmet érdemelnek az összeírások és választási iratok sorozatai, a telekjegyzőkönyvek ezrei, a régebbi terjedelmes adóösszeirások, a 42. század kivándorlási iratai, melyeknek társadalomtörténeti szempontból való feltárása \i Orttembergben s valószínűleg máshol is folyamatban van, ennék menetét azonban jobb személyi ellátottsággal meg kellene gyorsítani. A tömegiratok kérdése a századforduló óta vált égetővé és egyes esetekben azonnali gyors elhatározást igényel. A lakosság lélekszámának az 4800. év óta bekövetkezett rohamos emelkedése az általános államigazgatásnak az előbbi nyomán járó gyors kifejlődése és szakszerű tagolódása, miként azt Rohr már 47 évvel ezelőtt megállapította, az iratok tartalmát és értékét illetően rendkívül nagyméretű eltolódásokat eredményezett és a létrehozott hivatali reformok és a mechanikus igazgatási elvek az

; iratállagok egészéhez képest az egyes iratok értékét nagymértékben csökkentették, úgyis mondhatnóí az iratokat sematizálták. A fejlődésnek ez a menete az iratoknak kiválasztását rendkívül megnehezíti, időrablóvá teszi, jóllehet a tömegiratok felett csakis a selejtezés élesítésé"?! lehet 338