Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - A levéltári fondok útmutatója: a levéltárak hozzáférhetővé tételének új formája / 305–310. o.

és ítársadalmi kérdések megoldásában, másrészt olyanok, melyek rosszindulatúan tagadtak mindent, ami a cseh történelemben haladd és nagyvonalú volt és elrajzolták azt. Az érteimiségnek csak kis, haladóbb része jutott el a cseh történet helyes felfogásához. Bz a kis rész tudta helyesen kihasználni a levéltárak gazdagságát is. Történészeink feladata ma az, hogy történelmünk tudoraányos magyarázatával támasszák alá a szocializmus építését. Ízért kell most jobban, mint valaha a legmegbízhatóbb forrásokat keresnünk : á levéltári anyagot. A történészeink részéről reánk váró feladatok mellett ott vannak még a kohászati, bányászati, mezőgazdasági és más termelési ágak kutatói is, akik a szocialista ipar és mezőgazdaság termelékenységének emelését segítik elő. Az emberek képzése, a tömeges nevelő munka fontossága a sajtón, rádión, hímjeinken és szépirodalmunkon keresztül nálunk is magasabb minőséget ért el. özeknek az eszközöknek megváltozott tartalma alkotóikat a konkrét anyag tanulmányozására indítja, hogy a dolgozók számára a múltnak, valamint a régmultaknak lehető leghűbb és legbizonyithatóbb képét adják. Ezek a növekvő és újonnan keletkezett követelmények kényszeritik arra a levéltári dolgozókat, hogy az anyag egyre szélesebb körét tegyék hozzáférhetővé és hogy mindezeket a dolgozókat megismertessék az anyag kihasználásának lehetőségével. A levéltárak ma még nincsenek abban a helyzetben, hogy valamennyi íondjuk teljes egészében minden szempontból kihasználható legyen. Sok esetben nincsen megbízható segédeszköz. A hozzáférhetővé tételnek és a kihasználás lehetőségének első fázisa a pontos nyilvántartás. Ezért készülnek a levéltári fondok összeírásai és leírásai. A levéltárak állapotától függ, hogy a fond leírása milyen mélyre hatolhat. A közeljövőben a nyilvánosság elé kerül a Központi Levéltár fondjainak leírása, Az érdeklődők nemcsak 200 fondról, hanem azok közelebbről meghatározott tartalmáról, s a rendelkezésre álló segédletekről is jegyzéket kapnak, egyes esetekben megkapják az irattári rendszer leírását, vagy a kutathatás lehetőségeinek ismertetését. Tekintettel arra, hogy a Központi Levéltár őrzi a központi intézmények irathagyatékát, azaz a régebbi időre vonatkozólag a rendi országos anyagot, az első köztársaság idejéből az egész államra kiterjedő miniszteriális anyagot. - alig lehet kétséges, hogy a levéltári munka alapvető Teltétele és a további munka kiindulópontja a levéltár rendes összeírása, mely tökéletes nyilvántartás a levéltár tartalmáról és a kutatók nyilvánossága részére a felvilágosítást lehetővé teszi. A Belügyminisztérium Központi Levéltárában ilyen összeírás szükségessége már évekkel ezelőtt felmerült, amikor a levéltár még csupán olyan régebbi rövid áttekintéseket használhatott, mint a Vojtisek Vencel szerkesztésében, 4934-ben kiadott * Városi, uradalmi és községi levéltáraink kezeléséről* c, kiadványban megjelent Roubik-féle, vagy az 4937ben a Belügyminisztérium Központi Levéltára Értesítőjének X. évfolyamában a «A belügyminisztérium levéltára és a tudományos kutatás* c. tanulmányban megjelent Prokes-féle összeírás volt. Mivel a Központi Levéltár egyrészt fondjainak egész sorát a kerületi levéltárakba decentralizálta, másrészt sok megszűnt, vagy átszervezett központi jellegű intézmény irattárát vette át, minek következtében belső struktúrája az utóbbi években erősen megváltozott; - az említett összeírások természetesen nem felelhettek meg a jelenlegi állapotnak, s ezért uj összeírás készítésének gondolata vetődött fel. Ebben az irányban már 4949-ben történtek kísérletek, de téliesen sikertelenül. A feladat nehézsége akkor abban rejlett, hogy néhány íondról még nem volt egészen világos, megmaradnak-^ a levéltárban, vagy máshol kerülnek elhelyezésre (a kerületi levéltárakat még nem állították fel), továbbá abban, hogy a régebbi levéltáros nemzedék elhagyta már a levéltárakat, s az uj munkaerők részére a feladat túlságosan nehéznek bizonyult. Végül közbejátszott még az is. hogy az egész levéltárnak el kellett költöznie Valdstein-utcai régebbi épületéből. 4954 őszén azonban két esemény a levéltár munkatervébe iktatta az összeírás problémájának megoldását. Az egyik esemény az Állami Levéltári Bizottság határozata volt a csehszlovák levéltárak fondjainak összeírásáról, a másik G.P. Cekanova szovjet kutató látogatása, aki.a Leningrádi Szláv Intézet előkészületben lévő csehszlovák történeti munkájához végzett levéltári kuAzóta már meg is jelent mint a Sbornik Archivní Práci 4952. évi 2. száma. (Szerk.) 306