Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Varga Endre: Csehszlovákia levéltárügye / 3–38. o.
hetővé tétele. Ezek a tervekben a lehetőségek szerinti százalékkal szeropelnek; gyakorlatilag e harmadik kategória csak az előbbiekkel kapcsolatos munkák elvégzése után fog sorra kerülni. Természetesen, a rangsorolásnál az aktuális fontosságot is mindig tekintetbe kell venni (pl. a történeti évfordulókkal, országos öntözési terv kidolgozásával, bányászatfejlesztési programmal, stb* kapcsolatos szempontokat). Az elmondottak a keresettség, használtság szempontjával is egybeesnek, minthogy a kutatók szintén a fentiek szerinti gyakorisággal választják ki tárgyaikat s ahhoz képest használjak az állagok anyagát. A beérkezés sorrendje a rangsorolásnál nem Jön tekintetbe, azt csak a fontosság dönti el, - Arra nincs szabály, hogy a beérkezés után mennyi időn belül kell az állagokat rendezni (a fentiek szerint a rendezés, bár a legfontosabb, de nem kizárólagos munka, mellette különféle más feladataik is vannak a levéltáraknak). Az igazgatóság nemrégen kiadott rendelete érteimében azonban a levéltárak jelenlegi állományának legalább durva rendezését 1955 végéig el kell végezni. A rendezés (és leltározás) kivitelezési módja szempontjából a levéltári anyagnak négy fajtáját különböztetik meg: az okleveleket, a különféle - nem segédkönyv-jellegű -könyveket, mint ülésjegyzőkönyvek, telekkönyvek, városi proto coliura ok stb., a régibb iratanyagot -1526-tól a XVIII. sz. végéig (ez itt, a múlt századi tárgyi rendesések miatt, többnyire mesterséges állagokba van foglalva) s a modern regisztratúrák szerves állapotban megmaradt állagait, kb. II. József korától máig. Az anyag rendezésére (és leltározására) nézve e négy iratfajta szerint tervek vannak kidolgozva, de még tárgyalás alatt állanak (lásd a Casopis-ban erre vonatkozólag megjelent közleményeket). A rendezés a proveniencia-elv szerint történik, a csehszlovák levéltárosok a klasszikus (porosz-holland) provenlencia-elv alapján állanak. Rendben lévő anyagot tehát nem próbáinaki valamilyen más rendszerbe átosztani, akkor sem, ha az eredeti rend régies, nehézkes (ily munkára a levéltárak személyzetének létszáma különben sem adna lehetőséget). A felbomlott anyagot, ha csak arra mód van, mindig eredeti rendjébe igyekeznek helyreállítani, pl. akkor is. ha az anyag bármily nagy mértékben megcsonkult, hiányossá vált. Ha az anyagnak eredeti rendje nincs (még nem volt rendezve), vagy az valami okból helyre nem állitható, a most kialakítandó rendet alkalmilag állapítják meg. Erre nézve nincsenek schemák, de ilyenkor általában tárgyi szempontok szerint rendeznek: tárgyi csoportok s ezeken belül kronologikus rend alakításával (decimális rendszerrel ilyen anyaggal kapcsolatban még nem kísérleteztek). Uj rend alakítására azonban gyakorlatilag ritkán kerül sor: a rendezés általában helyreállítás szokott lenni. - A proveniencia-elvet az anyag épségének védelme tekintetében is szigorúan betartják, pl. a két Párttörténeti Intézetnek, kivételes esetektől eltekintve. ma már csak fotókópiákat adnak a levéltárak anyagáról; a két Intézet a korábban elvitt eredeti iratokat is kezdi visszaadni a levéltáraknak. (Az emUtett kivételes esetekben a kiemelt, s átadott irat helyére kerül fotókópia a levéltárban.) Az anyag mennyiségét a kartondobozok, fasclkulusok, kötetek stb. száma szerint tartják nyilván, kisebb őrzési egységekig nem mennek le. Adott esetben, pl. anyagköltöztetésnél, négyzetméter szerint számolnak, igy készítik a tervet. Az anyag mennyiségének folyóméter szerinti meghatározását, mint fentebb már láttuk, itt nem alkalmazzák. VI. Leltárkészítés (kutatá si segédlet ek) — ,: '• '" " • '-"'.'l. i iimiiiVii ,n>' a i 11 n:i iVi'mi, ,' ifm.i,i IJIP D.wtmni A leltár-jellegű segédeszközök részben publikálás céljából készülnek, részben csak belső használatra szolgálnak. A nagyszabású, országosan megszervezett munka a publikálásra szánt leltárak mielőbbi elkészítését célozza (belső használatra szolgáló segédleteket csak alkalmilag s helyenként dolgoznak ki). A publikálásra szánt leltáraknak két típusa alakult ki: az egy-egy levéltár egész anyagát, összes állagát átfogóan ismertető <provodce» (guide, Fahrer, útmutató)-* s az egy-egy állag anyagát részletesen feltáró *inventar», illetőleg <katalog» tipusa. Az utóbbi jjpus elnevezése s mindkét típus készítési módja körül még vannak viták, a lényeget illetően azonban - hogy erre a két típusra van szükség s hogy előbb az összes levéltárak útmutatóit kell elkészíteni, az inventárak csalt azután fognak sorra kerülni - a csehszlovák levéltárosok már egy véleményre Jutottak. Ugyanígy abban a kérdésben is, hogy a hivataltörténet kifejtésére e munkáknál nagy gondot kell fordítani. Az útmutatók sorozatából prágai tartózkodásom idején még csak az első kötet jelent meg: a volt belügyminisztériumi levéltárnak - raa a Csehszlovák Központi Állami Levéltár egyik részének 18 , - m
