Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - VITA - Tóth András: Egy szempont a könyvtári és levéltári gyűjtőkör elhatárolásához / 172–173. o.

VITA Tóth András: EGY SZEMPONT A KÖNYVTÁRI ÉS LEVÉLTÁRI GYÖJTÖKÖR ELHATÁROLÁSÁHOZ A könyvtárügy és levéltárügy régóta vitatott, nehezen megoldható kérdéséről szól a cikk. A végső megoldáshoz nem nyújt túlságosan sokat, azonban felvet egy-két olyan elvi kérdést, mely általános érdeklődésre tarthat számot. Vénig hangsúlyozza, hogy hozzászólása a német helyzetből eredő problémákra épít; e problémák azonban sokhelyt íedik egymást a mieinkkel s mutatják az alapkérdés általános jeliegét, A szerző elsősorban a tárgyilagosság fontosságát hangsúlyozza, mely ezen a területen - tekintettel annak kettős Jellegére - nélkülözhetetlen előfeltétel. Kétségtelen, hogy addig sem nálunk, sem Németországban nem lehet a megoldás reményében hozzányúlni e kérdéshez, amíg a tárgyilagos Jellegű megbeszélések lehetősége nincs biztosítva, A két területnek ismernie kell egymás feladatait, munkamódszereit és kölcsönösen el is kell ismerniök egymás munkájának Jelentőségét. Ez a magatartás természetesen már magában hordja annak a lehetőségét, hogy ehhez a kényed kérdéshez áz illetékesek a minden szempontból káros és helytelen részrehajlással nyúljanak hozzá. A cikk elsősorban a kérdéssel foglalkozó irodalmat ismerteti s leszögezi, hogy még a legújabb levéltári szakirodák*na (Meisner, Brenneke) sem lépnek túl St re id ingernek az Archivalische Zeitschrift 1926, évfolyamában megjelent alapvető cikkének megállapításain. Majd rátér a korábbi gyakorlati kísérletekre, elsősorban az 4923, évi porosz levéltári-könyvtári tárgyalásokra. Utal a kérdés aktualitására, mely a Német Demokratikus Köztársaság területén gazdátlanná vált levéltári és könyvtári anyag elhelyezésével, biztosításával kapcsolatban merült fel követelő erővel. Kifejti, hogy mindkét helyen, könyvtárban és levéltárban egyaránt nagyszámban van nem helyénvaló anyag, melyet a tudományos kutatás és a közművelődés érdekeinek megfelelőbben tudna feltárni az illetékes másik terület. Ezzel kapcsolatban kísérletet tesz egyes kérdéscsoportok elvi tisztázására, s foglalkozik a könyvtári és levéltári anyag származásából, összetételéből és céljából eredő következményekkel, A könyvtári anyag eredetét illetően elsősorban beszerzésből, ajándékozásból s nem valamely közigazgatási stb. intézmény irattermeld működése során keletkezett. Célja elsősorban tudományosművelődési (literarisch), e fogalom legszélesebb értelmezésében, Gyarapítási alapszempontja ennek megfelelően (amennyiben szakkönyvtárral van szó, mint ahogy jelen esetben e. műfajról és nem a nemzeti könyvtárról szólunk) a tudományos-művelődési szempontból értékes anyag nemzetközi viszonylatban megközelítő teljességgel való gyűjtése. Ezzel szemben a proveniencia elve alapján dolgozó levéltár anyaga fizikai és Jogi személyek jogi-igazgatási—gazdasági működése során gyűlik össze, gyűjtőkőre nem nemzetközi Jellegű s anyagát mint a múlt dokumentumait őrzi. (Gedáchtnis des Staates.) A fenti megállapítások után leszögezi, hogy a levéltárba tartozik minden a fenti Jellegű intézmények működése során keletkezett jogbiztosító okleveles és. egyéb irat- és könyvanyag, valamint a politikusok, katonák és diplomaták hagyatéki kéziratos és egyéb anyaga. A könyvtár illetéked a régi és új, ritka és általános használatú könyvanyag gyűjtésére. Gyűjtőkörébe tartoznak ezenkívül mindazon kéziratok, melyeknek a különböző tudományágak területén tudományos-művelődési szempontból jelentőségük van, valamint tudósok, művészek, újságírók hagyatéki anyaga. A felmerülő határesetek kérdésében (ha p.o. nehéz eldönteni, hogy a szóbanforgó hagyatékozó inkább mint politikus, vagy inkább mint történetíró Jelentős-e) javaslata szerint eldöntendő az illető személy preponderáns Jellege s ennek megfelelően kell az anyagot a megfelelő helyre utalni. A levéltári iratanyag mellett található könyvanyagot illetően (különös tekintettel arra, hogy ez az anyag számos esetben editio princepseket, különnyomatokat, ritka vagy unicum röpiratokat, statútumokat rejthet magában) javasolja az ily jellegű anyag utalólap ellenében való kiemelését; külön, az iratanyagtól és a levéltári kézikönyvtártól független gyűjtemény létesítését és e gyűjtemény anyagának valamely tudományos könyvtár katalógushálózata részére való címíelvételezését. Vénig.nem..szól számos, a íőkérdéssel kapcsolatos problémáról, így p.o. arról, hogy véVénig Ottó 32^-334/c. Bibliotheksgut und Archivgut, (Zentraiblatt tür Bibliothekswesen 1954 Heft 9/40. pp. cikk ismertetése. 472