Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Makszakov, V. V.–Szeleznyev, M. G.: A dokumentumok publikálása a Szovjetunióban / 27–46. o.
37 politikusokkal történt találkozásairól, kevés politikai vagy társadalmi és irodalomtörténeti jellegű adatot közöl és ha mégis, az nem annyira érdekes, hogy miattuk ilyen nagy és senkinek nem fontos anyagot tartalmazó* gyűjteményt kiadjanak* HoG.Csernisevszkij 1861-ben a «s^£effle»ftyik H-"hen (Kortára) kritikát irt I.Péter cár és Katalin levelezése kiadásakor az állami iratok és államszerződések kiadásával foglalkozó bizottság munkájáról? "A 221 levél közül 218 efemer jellegű, rövidke irás, amilyet az egyik rokon a másiknak sebtében,;csakis azért irt és küldött el, hogy egészségi állapotáról küldjön hirt, hogy a háziak ne nyugtalankodjanak, vagy valami olyan köznapi, családi jellegű ügyet közöljön, amit különben egy hét múlva már a család maga is elfeledő Mennyire hasznos, vagy szükséges ezeket a leveleket kiadni oaé ? Leheti hogy némelyek számára helyesírási hibák érdekesek* le még ha ebből a szempontból nézzük is a kérdést, e kiadvány mindenki számára teljesen haszontalan, aki bármelyik,!agy Péterről irt könyvet elolvasta •" ; Végül est irta If oGoCsernisevszkijg "Ha a Bizottság a jövőben is ilyen terv szerint folytatja munkáját, akkor 70*000 levél 500 kiadását kell vállalnia ahhoz, hogy véletlenül egyetlen olyan oldalt nyomattasson, ki, amely a kutatók számára valamennyire is fontos anyagot tartalmazó Most csak feleslegesen pazarolja a papirt, a munkát - és arai mindénnél lényegesebb az időt* Általános vélemény, hogy a Bizottság teljesítette feladatát, mert dolgozott, *«. de ha dolgát igy végzi, ugy az sem jelentene semmit, ha nem teljesítené feladatát*" Tudományos intézeteink néhány vezetőjét, egyes dokumentumgyűjtemények szerkesztőbizottságainak tágjait emlékeztetnünk kell Csernisevszkij e szavaira. Az egyes muzeumok fOndjaiban őrzött dokumentációs anyag hiánytalan publikálása azt eredményezi, amit például a "Ljetopisz" c« folyóirat (Állami Irodalmi Múzeum) 7© kötete, ; ahol is Alekszanjplr ^lok és Andrej Bjelij levelezésre és más anyagai (mellesleg szólva, szintén alapos öszszeválogatás nélkül kiadott anyagai) között Valerij Bruszov-ot ábrázoló rosszindulatú karikatúrák is találhatók és egy csoport irót ábrázoló fénykép is van* Izek közül*.az, egyiket 1917-ben mint a moszkvai titkosrendőrség egyik legravaszabb provokátorát leplezték le, stb. Nehéz megmagyarázni'ázt is, hogy az Állami Irodalmi Múzeum "Évkönyvei" a dekabristáknak szentelt harmadik kötetét miért kezdik a Servud nevű besúgótól származó dokumentumokkal, közölve I*Sándor cár számára készült és AoA.Arakcsajevhez irt "beszámoló jelentését"* Servud e feljelentésére és a dekabristák leleplezése körül betöltött provokátor! szerepére vonatkozó valamennyi anyag még a forradalom, előtt megjelent történészmunkákból ismeretes© Kinek van hát most szüksége a provokátor "hiteles" dokumentumainak kiadására? A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történettudományi Intézete (leningrádi osztálya) éá a Szovjetunió leningrádi Központi Állami Hadtörténelmi Levéltára által kiadott "A petrasevecek aktái" 1) harmadik kötetében a tudományos kutatás szempontjából értékes dokumentumokon kiyül kiadták Antonellí, a rendőrségi agent-provokator valamennyi besúgójelentését is. Semmivel sem lehet megindokolni azt, hogy miért sorolták be ezeket a rendőrségi dokumentumokat a XIXo századbeli forradalmi mozgalom és orosz közvélemény feltétlenül publikálandó és különleges figyelmet érdemlő kéziratos emlékei közé* 1) 1849-^en leleplezett orosz titkos forradalmi szövetség (Szerkó)
