Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Makszakov, V. V.–Szeleznyev, M. G.: A dokumentumok publikálása a Szovjetunióban / 27–46. o.
interpretációját*, Szorosan ezzel függ össze az Qgj®B áekabrirákróX általny ijtott negativ, sőt néha egyenesen rágalmazó Jellemzés (különösen Mejev esetében*.) Ezenkívül emlékirataiban* mint a -többi szemtanú jóval később megirt emlékiratainak többségében is - hibák és a valóságnak teljesen, ellentmondó megállapítások vannak• Butyenevnek és "emlékiratainak" e jellemzéséhez sok hozzáfűzni valóak nem lehelő Legfeljebb annyi, hogy Sz 0 ?oZsitomirszkájának és a szerkesztőségnek e jellemzéséből kiindulva más következtetést kellett volna levonnia s éspedig azt, hogy nincs értelme az emlékirat publikálásának• Abban egyetértünk Sz.V.Zsitomirszkájávai, hogy néhány Butyenev által közölt adat valóben alkalmas arra, hogy teljesebbé tegye azoknak a kútfőknek széleskörű komplexumát, amelyek alapján december 14~e történelmi napjának részleteit rekonstruálhatjuk" s Azonbsn szükséges-e december I4~e készleteinek rekonstruálásához" az, hogy Butyenev egész emlékiratát azzal a jellemzéssel együtt adják ki, amely szerint a felkelés néhány esztelen tiszt kis csoportjának és félig részeg katonáknak caiaytevése volt, és ki kell-e adnunk Eilejev ellen intézett aljasán rágalmazó* kirohanásaiig továbbá I, isándor <'hőstetteiről és politikai jótéteményeiről" szélé csuszó-mászó ömlengéseit is? MoYsKyecskina még mielőtt Butyenev "emlékiratai az "Isztoricseszkij Arhiv"-ban megjelentek volna, az "1825 december 14-i felkelés" cimü munkájában (Moszkva 1951) felhasználta a Butyenev emlékirataiban előforduló, tényekre vonatkozó adatokat és azokat Sssze is hasonlította más emlékiratok adataival, valamint a december 14-i felkelésbea résztvett személyeknek, a nyilatkozataival és mindezt közvetlenül a levéltár falain belül végezte el e Bzt az emlékiratot ugyanilyen sikerrel használhatták volna fel a levéltárban a dekabrista felkelés többi kutatói is* S*el kell tennünk a kérdést? öiért tartotta a folyóirat előbbrev^lónak azt, hogy alkalomszerűen és a len in-könyvtár kézirati osztályának őrzőhelyén összeállított alkalmi dokumentumgyűjteményt "használja fel" kiadásra, ahelyett 9 hogy állami levéltáraink anyagához fordult volna, ahol a dekabrista felkelés történetére vonatkozó, még eááig ki nem adott és kevésbbé ismert fontosabb dokuraentvunI^Űjteményeket őrzik? A balul sikerült publikáció példájául szolgálhat az "Isztoricseszkij Arhiv f /-ban (Ötödik kötet) közölt •KopoKavelin feljegyzései a nihilizmusról" cimü kiadvány, amely a Lenin-könyvtár kézirati osztályának anyagából került ki és S*G.Gsemisevszkij. és általában a forradalmi demokraták ellen koholt rágalmakat tartalmaz;* K feljegyzéseket & "forradalmi mozgalomnál szemben érzett gyűlölet hatja át", Kavelin gyűlölettel ir 3jelinszkijről, Herzenről" - mondja a P <>1.2ajoncskovszkij-féle dokumeiittmhoz irt előszó szerzője* Ugyan mivel lehet indokolni az ilyen dokumentum publikálását? X'%lán azzal, hogy megpróbált anyagot szolgáltatni lavelin és általában az ©rósz liberalizmus jellemzéséhez? Deoelőszor is'— mi ujat lehet adni e jellemzés terén azután, hogy ? 0 I c Lenin Kavelint ! tk liberális erőszakosság egyik visszataszító tipusának nevezte? Másodszor pedig§ nem bizonyos, hogy ennek a dokumentumnak valóban Kavelin a szerzője,* l&mek ellenére & forradalmi demokraták ellen irt ganyiratot^ a ösernisevszkij elleni legaljasabb kirohanásokkal együtt - kihagyás nélkül - teljes szöveggel, mint olyan történelmi dokumentumot nyomtatta ki f amely - állítólag '•*• különleges figyelmet érdemel*, Az is érthetetlen, hogy mi szükség volt a dokumentum előszavában annak a $ 9 A»Miljutyinnak az emlékiratát idézni, aki rosszindulatúan megrágalmazta a Isutyin-Karakozov féle forradalmi kört* A«I«Andrejev e publikáció ismertetésénél részletesen snalizálja p hogy eredetiek-e Kavelinnak a nihilizmusról irt feljegyzései, de egy szót sem szól a dokumentum tartalmdr<ll,tudományos jelentőségerői és a publikáció célsierü •voüá.ről^
