Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Takáts Endre: A helytörténetkutatás a Német Demokratikus Köztársaságban és hazánkban / 112–123. o.
Érdekesnek találom* hogy a közigazgatástörténet /hatóságtörténet, ügyviteltörténet/ nem szerepel a teendők felsorolásában. ISnnek talán ass lehet a magyarázata, hogy éhben a vonatkozásban az elinalt idők már megtették a magokét» s a helytörténetkutatás során sok iérdést tisztáztak wár 9 ami pillanatnyilag nem teszi szükségessé ennek a kérdésnek aktualizálását« Ezek után azon van a sor, hogy magyar viszonyaink szemszögétől * a reprezentatív megnyilatkozások fényénél - tartsunk egy kis igen vázlatos szemlélődést, hol állott a mi helytörténeti kutatásunk a felszabadulás előtt és hol áll ma. Szekfü Gyula azt irja 1923-ban /l/s "A magyar helytörténeti kutatás még a kezdet legkezdetére is alig ért el« M Ez a meglepő kitétel indokolt volt abban az időben, de azután sem változott meg lényegében a helyzet. Eltekintve a XXX .század végének - erősén középkoroenirikus bár .-de mm egy esetben mégis igen figyelemre méltó kezdeményezéseitől, a további fejlődés során a vidéki levéltárak mélyén ssunnyadó értékes forrásanyag némaságra volt kárhoztatva. A kutató tüdősök egyre inkább a nagyobb eredményét* kel kecsegtető általánosabb témákra feküdtek rá és nem vállalták sem azt, hogy maguk kutassák ki a városok és megyék levéltáraiban rejtőzködj sok-sok értéket, sem pedig azt, hogy céltudatos munkával kineveljenek egy-olyan vidéki gárdát, amely a feladatoknak ezt az aprólékos és sok áldozattal járó részét elvégezze megfelelő felkészültséggel* Így azután, ha vidéki /hozzáteszem* jószándéku/ érdeklődők, 1 történelembarátok - rendszerint széleskörű tájékozottság és megfelélő felkészültség nélkül « helytörténetet irtak, .egykét elvétett útbaigazítás mellett rendszerint lesújtó bírálatot kaptak. De akár igy, akár ugy történt, a bírálatok refrénje m Kisfaludy Szélházyjávai szólva - mindig Így hangzott s "Ach! mely hátra vagyunk! 11 Mi volt az ilyen kritika "eredménye? A vidéki "kutatok egy része visszariadt is elment a kedve örökre az eífiéLe kísérletezéstől, másrésze szónkban za-mrtalanul haladt tovább a maga régi utján és kielégült ambieiőja, ha a kisváros bizonyos körei "a történészt* tisztelték benne, miután több - hozizá kell tennünk, hogy a helytört énét Írásnak s ezen tul a hazai történettudománynak csak kárt okozó •» tákolmányt nyomatott ki. Nem volt azonban átgondolt tudománypolitikai tervünk a helytörténetkutatás helyes mederbe terelésére és a vidéki kutatógárda kinevelisere« Némi segítséget kaptak ugyan a helytörténetirás művelői országos fórumtól: már 1872-ben elfogadott a Magyar Történelmi Társulat egy tervezetet «* Pesty Frigyes összeállításában <- a vármegyei monográfiákra vonatkozóan. J2J jellemző azonban, hogy ennek a tervezetnek alapján egyetlen helytörténeti .munka sem készült el az alatt a 20 év alatt, mig érvényben volt. fagányi Károly bírálta meg és vetette el ezt a tervezetet, 1894-hen. Hem tartotta a történettudomány akkori állásához mérten megfelelő feladatnak és megoldásnak az egjrmás mellé illesztett fejezetekből összeállított önoélu adatközlést. A megye , %mversations-Irexikon M «ának nevezte azt a monográfiát, amelyet a tervezet az irótől megkövetel. 9A megye monográfiája - irja Tagányi - nem lehet más, mint annak a területnek története a két szónak a legszorosabb értelmé-* ben." /3/ _. Mályusz Elemér 1924-ben a helytörténeti kutatás feladatairól értekezik. /4/ Cikkében azt kifogásolja, hogy TagányL a kutatót minden egyes község törtéf\f Szekfü Gyulas A magyar állam életra,1 za#11.kiadás»Bp. 1923.229«p. /2/ Századok Vl.évf. 412.1. 73,/ Századok XXVIII• 364 •!• /4/ Századok LVH-LVIII • 538.1.
