Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Konferencia után / 5–10. o.
- 6 g£t levéltárügrunk ujászervezése utáni gyermekbetegségeire is<> E hiányosságok meglétét matatja az a körülmény, hogy a konferenciákon felvetni megkísérelt, a konkrét operatir teendőkön már túlmutató tudományos, vagy működési szakproblémák megoldását az ismertető leltározás, a részletes és egységes központi és helyi nyilvántartás, a levéltári ügyviteli szabályzat kérdés© nem mindig járt megfelelő eredménnyel 0 II. Mi volt e hiányosságoknak oka? Ha az S•levéltáros konferencia elődeihez viszonyított erednónyeit akarjuk tovább elemezni ,e kérdést feltétlenül fel kell ventnünk* Válaszunkban e hiányosságok okát egyértelmüleg az e konferenciákon felvetett fenti kérdések előzetes elvi kielemzésének hi~; anyában jelölhetjük'mego Ennek következtében nem kerülhetett sor e feladatok aktualitásának és végrehajtásukkal kapcsolatban a levéltárak és a Központ teljesítő képességének felmérésére - azaz végeredményben a feladatok realitásának megállapítására* Ma már világosan látjuk, nogy az ismertető leltározás vagy a legfinomabb módszerekkel történő selejtezés végeztetése akkor, amikor a levéltárakban vaggen számra áHt az ömlesztetten bementett anyag, s a szerveknél évtizedekre menő irattári anyagok voltak kitéve a megsemmisítés veszélyének f teljesen időszerűtlen és megalapozatlan vállalkozás lett volna* Ma már tud* juk, hogy a legapróbb részletekig menő helyi és központi nyilvántartás megszervezését akkor, amikor erre semmi kifejezett törvényes hatáskörünk nem volt, a levoslott irattári fegyelmü s ügyköreiket, feladataikat szinte naponként változtat^ szervek ezreivel szemben végrehajthatatlan lett volna. Ma már érezzük, hegy a levéltárak ügyvitelének részletes kodifikálása, akkor mikor a levéltárügy feladatai már az 1930*évi 29.tvr. elsősorban még csak tudományos elképzelésű kereteit is szinte szétfeszítették* e régi kereteken belül eredménytelen vállalkozás lett volna* teljesítőképességünk, hatáskörünk és a váratlanul óriásira nőtt problémák, teljességének Ismerete nélkíft, még szinte a tegnap gondolatvilágában kitervelt szándékaink megválóéit hatása között igy egyre szélesebb szakadék keletkezett« őszintén meg kell mondani: anélkül keletkezett, hogy kezdetben ennek okaival teljesen tisztában lettünk volna - anélkül, hogy operatív munkáinknak a veszély felismerése után kétségtelenül józanul s helyesen történt gyors átcsoportosításán kivül a változás tudatos elvi igenlésére, * az elvi következtetések levonására * azonnal meg lett volna az egyértelmű szándékunk* S bár a Központban egy1 re világosabban láttuk, hogy itt hova-tovább már gyökeresen uj jelenségekkel állunk szemben, s emek megoldására részletvonalakon már igen sok vonatkozásban jelentkezett az igény is - sőt aár a megoldás felé is történtek lépések - a kérdések egységes elvi felvetéséig még sokáig nem tudunk eljutni* Helytelen leimé persze azt hinni, hogy ezek a hiányosságok csupán a ^ levéltárügy vonalán mutatkoznak meg* A júniusi ut, a Párt III•kongresszusának tárgyalásai s az ezév októberi határozatok hasonló jelenségeket állapítottak még az államapparátus, az állami gazdaságpolitika és a tervezés viszonylataiban is: igényeknek, terveknek valóságos lehetőségeken tul való növesztését* Döntően számunkra is ezen útmutatások tették lehetővé a hiányosságok felismerését, s kétségtelenül helytelen volt, hogy a tfuniusi u t f a Párt-kongresszus útmutatásainak elvi szempontú kielemzése a" levéltárügy terén oly hosszú ideig intézményesen nem történt meg* - Az elmúlt másfélévbeTS végrehajtott intézkedéseink* a levéltári irányitás túlzott centralizál ciójának, a maximalista céloknak és törekvéseknek felszámolása, a munkák'
