Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Bielinska, M.: A levéltáron kívüli selejtezés a fennálló rendelkezések fényénél / 101–110. o.
- 103 hivatali gyakorlat céljait szolgáló irattömegek'ből kiválasszuk a történelmi fontosságú levéltári anyagot. Az éberségnek itt as 1 kategóriához tartozó valamennyi irat iránti gondokodásban kell megnyilvánulnia* mivel előfordulhat, hogy a hivatalok - nem ismervén fel az iratok történelmi fontosságát,esetleg ezeket is megsemmisítésre Ítélik* Erre a fostozott rigyeiear® talán nem ín volna annyira azuKség, ha a levéltártudomány legalább az/ alapvető, közös módszereit megállapítaná az iratselejtezésnek. Ezeknek a módszereknek a meghatározása azonban nehéz* Erről tanúskodik az a tény is, hogy z a kérdés nyitva maradt nemcsak nálunk, hanem a többi néoi demokratikus és nyugati országokban is* Csupán a Szovjetunió oldotta meg részben ezt a kérdést, különösen a levéltáron kívüli iratselejtezés terén, A Szovjetunióban a szovjet levéltári szolgálat általános utasításai alapján a selejtezést az egyes miniszteri mok szabályozzák. A tárcák mindegyike saját iratjegyzékkel, úgynevezett klasszifikátorokkal rendelkezik, * amelyek az országos és 1942• óta érvényben lévő iratjegyzékre támaszkodnak. Az ilymódon kiselejtezett iratokat a levéltár szakszempontból felülvizsgálja s csak ennek megtörténte után minősitik az iratokat makulatúrának* Mig a szovjet tudomány elérkezett az 1942* évi jegyzék kidolgozásához, sok kutatásra, tapasztalatra és ki3érletre volt szüks'g a szovjet levéltárosok részéről. Kezdve N gorova és Ksrnpuhova "A fflegőraéare nem karúid levéltári anyagok különválasztásáról" elmü, az Arhivnoje Djela c* folyóiratban megjelent dolgozatától - amelyből meg smerhetjük az iratértékelés alapelveit a szocialista rendben - egeszén Mitia evs M A levélt/rügy elmélete és gyakorlata r ' cimü, 1946-ban kiadott munkájáig, melynek második részét a szerző teljes egészében a szovjet állami levéltári fond-egyesites tudományos elveinek, a levéltári anyagok osztályozásának, rendszerezésének és selejtezési szakvéleményének szenteli, - azt láthatjuk, hogy a szovjet levéltártan a fősúlyt a levéltári selejtezési szakvéleményezésre helyezi és ezt tekinti az állami levéltári fond leghathatósabb védelmének* A második alapelv a hivatalok által képzett levéltári anyag sokfélesége. A háború előtti levéltárak főleg az állami igazgatásból származó iratokat gyűjtötték raktáraikban! igy tehát érthető az akkori levéltárosoknak az a törekvése, hogy minden egyes iratot a közigazgatási szükségletek szempontjából értékeltek* Ma az iratok selejtezésénél a helyes értékelés alapelvét nem a régi sablon alkalmazása képezi, hanem az állami gazdálkodás és az államigazgatás különböző területeinek, szükségleteinek és sajátosságainak ismerete. E munkában segitséget nyújthat az> ha a hivatalokat különböző olyan csoportokra osztjuk és rendszerezzük, amelyek egy meghatározott tevékenysági területet ölelnek fel s ezáltal önmaguktól rámutatnak a szóbanforgó hivatalok kezelőirodáiban termelt iratok eltéx'ő jellegére. Próbaképpen felvethetnénk az alábbi csoportokra való osztást, amelyet az irattár szervezési kérdéseinek megtárgyalásánál xx alkalmaztam, 1*/ Az államigazgatás azon hivatalai, amelyeknél a levelezés van túlsúlyban 5 2./ Azok a gazdasági intézmények, bankok, gyárak, kereskedelmi vállalatok, stb. amelyeknek nénzügyi és kereskedelmi, raktári és termelési dokumentációja közel áll egymáshoz; X Magyar szóhasználatban: ügykörjegyzék, irattipusok jegyzéke /Ford*/ xx "Az irat, mint levéltári objektum, a hivatal kezelőirodájában és az irattárban! 1 * Archeion, XXI., farszawa, 1952* pp# 145~168.