Levéltári Híradó, 3. (1953)
Levéltári Híradó, 3. (1953) 2–4. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Mehrwerth László: Az igazságügyi selejtezés problémái / 27–52. o.
Itt valóban az útmutatók leggyengébb oldalával állunk szemben. Az útmutatóknak az A és B alatt található ügytípusokra alapitott tételei* Az útmutatók A pontja alatt felsorolt ügytípusoknál még aránylag kétesebb a nehézség, mert ezek viszonylag ritkábban fordulnak elő az anyagban és értékelésüknél nincsenek fakultatív lehetőségek. Ezeket esak fel kell ismerni és a megfelelő ügydarabokat a levéltári anyagba kell tenni. Izeknél az ügytípusoknál ügyiraton belüli selejtezés nincsen. Sokkal nehezebb a selejtezők helyzete a B. alatti ügytípusok esetében. Itt maguknak kell eldönteni, hogy ügycsomén belüli selejtezést végeznek, vagy az egész ügyiratot tegyék a levéltári anyagba. Az útmutatókban az érteleléshez . megadott szempontok soványak és határozatlanok. Itt azonban meg kell állni egy pillanatra és meg kell vizsgálni, hogy miképpen adhatnálak az útmutatók élesen körvonalazott és az összes lehetőségeket felölelő szempontokat a selejtezőknek. Gondolnunk kell arra, hogy a bírósági iratanyag mennyireátfogja az emberi életmegnyilgánulások egész területét. Az irataiban megjelenik az ember* mint kizsákmányolt, vagy kizsákmányoló o mint gazdálkodó lény; munkás,iparos, kereskedő, bérié« földbirtokos, bankár, kereskedelmi társaság tagja, megjelenik családi életének keretében, mint férj, vagy mint szülő^gondnok, vagy gondnokolt, gyám vagy gyámolt, örökös, vagy 5 drökhagyó?¥é|eredmónyben aegielenil összes egyéni és társadalmi vonatkozásaival együtt, mindenféle minőségébenA bírósági anyag mindenféle embertípust elkisér születésétől siriáig, sőt mint örökhagyókat, vagy holttá nyilvánított ákat meg azon tul is. Tegyük hozzá, hogy bármilyen vonatkozásban jelenik is meg az ember, illetőleg a társadalom a bírósági iratanyagban, mindig csak pillanatfelvétel készül róla* Az iratanyagban csak olyan vonatkozásai vannak megörökítve, amelyek az ügy eldöntése szempontiából éppen jelentőséggel birkák. Ennek a tarka adatanyagnak értékelési kategóriákba szorítása csak akkor volna lehetséges, ha pontosan feldolgoznánk a történetírás valamennyi szempontlat és megvo^nánS^ a kapcsolatot ezen szempontok és a bírósági anyag között. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen értékelést egy selejtezési segédlet keretébe beszorítani nem lehetne. Éppen ezért az útmutatók eredeti célkitűzése nem is irányult ezen lehetetlen feladat megoldására, hanem csupán arra ? hogy megadja a bírósági ügytípusok kategóriáinak vázlatát. Ízt a csontvázat hússal, izmokkal kitölteni - az eredeti elképzelés szerint - a levéltárak voltak hivatva. ••'í'-jU "útmutató" egyrészt az ehhez szüks^gas anyagismeret meg szerzéséhez mutat-utat, másrészt eszköz arra, hogy-az anyagot bizonyos szakfogalmakon keresztül ismerő-birSsági selejtezők és a levéltári kiküldöttek egymással azonos nyelven beszélhessenek. Ezenkívül esak bizonyos evidens vitathatatlan igényeinket kodifikálják az útmutatók a bírósági iratanyagra'vonatkozóan. , * Az altalános történeti ismeretek megadják a lehetőséget arra, hogy a levéltári kiküldöttek egy-egy jelentőseob történeti Súm&é&Bk a bírósági anyagra való kihatásalt J.6.591-54- -,42 -