Levéltári Híradó, 3. (1953)

Levéltári Híradó, 3. (1953) 2–4. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Mehrwerth László: Az igazságügyi selejtezés problémái / 27–52. o.

ok A 13,300''1912. I.M. sz. rendelet 1, §. /2/ pont' "Kiselejtezni és megsemmisíteni egyáltalán nem szabad az olyan ügydarabokat, amelyeknek tartalmuknál fosva* irodalmi

9 tudó manyos. különösen történeti értékük van.* - 11. §. W

A Kúria Ítélőtáblák, kereskedelmi és váltótörvényszék, fiumei igaz ságügyi hatóságok, valamint a megszűnt igazságügyi hatóság iratanyaga selejtezéséről az igazságügyminiszter, a Muzeumok és könyvtárak Országos Felügyelősége és az Országos Levéltár véleményének meghallgatása után esetről-esetre határoz. W A szabályozásnak az a hiánya, hogy a forrásértékű anyag biztosításának módozataira/ nevezetesen arra, hogy a selejx eze se& megkezdését a biróságok bejelenteni legyenek kötelesek, vagy hogy az igazságügyi szerv megszűnése esetén arról a levéltárak miképpen értesüljenek/ nem terjed ki bizonyára azzal magyarázható, hogy az alsófoku igazságügyi szervek selejtezésénél való közreműködésre maguk a levéltárak sem tartottak igényt. Lényegében tehát a Kúria anyagát kivéve kizárólag az ügyviteli erdekek voltak biztosítva.Az ipari érdekek biztositása is teljes mértékben hiányzik ennél a szabályozásnál; az évenként visszatérő selejtezés nem kötelező* Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás tényleges szétválasztása után a Kúrián kivül, általában birósági anyag a levéltárba nem is került. Végeredményben ennek a következménye, hogy a központosított levéltári szervezet kialakításakor, amikor is a levéltári érdekterületet az alsófoku birósági anyagra is kiterjesztették, az egész anyag a levéltárak számára nagy mértékben idegen volt. Forrásértékére vonatkozóan kialakult vélemények nem voltak/ még kévésbbé lehettek kialakult vélemények a selejtezéshez kapcsolódó érdemi és módszeri kérdések területén. A birósági anyag a mi szempontunkból kétségtelenül fenn' állott ezen elhanyagoltsága ellenére sokkal kisebb mértékben pusztult el, mint más államigazgatási anyag. A hosszú jogi elévülési idők és ezzel kapcsolatban a felek részéről jelentkező messzire visszanyúló igények a birósági személyzetben az anyaghoz való ragaszkodást váltották kis ez a ragaszkodás néna indokolatlan méretekben is jelentkezett. : Alevéltári alaptörvény megjelenése után az igazságügyi tárca volt az első, amely 95oo/l951. I.M.sz. rendeletben a levéltári érdekeknek megielelően szabályozta az összes felügyelete alá tartozó szervek selejtezéséi. Kötelezővé tette a selejtezések belelentését és a LOK szempontjainak figyelembevételét. Biztosította az ipari érdekeket is a selejtezési munka kötelezővé tételével* A gazdasági rend alapvető átalakulása lehetővé tette az ügyviteli őrzési idők jelentékeny mértékű leszállítását^ Itt említem, meg hogy az ügyviteli érdekek szempontjából nézve is felmerülhet a rendeletnek az a hiányossága hogy bár hatálya kifejezetten ki van terjesztve az Igazságügyminisztérium iratanyagára is, ezen iratanyag ügyviteli őrzési ideiét részletekbe menően mégsem szabályozza. Az ilyen részletes szabályozás hiányában irányadónak tekintendő ötéves őrzési idő nyilvánvalóan tulságoaan rövid a minisztériumi iratanyag legnagyobb részére vonatkozóan* gyakorlatilag ezért a minisztériumi anyag selejtezése, ha erra Í6.591-54- r 30 -