Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 1. szám - CIKKEK - Léderer Emma: A történész-levéltáros képzés kérdései Magyarországon / 32–35. o.

ig«» szűk ke>e aevelődött az Országos Levéltárton «s limittS ft" tanpetlásról a* elmondottaknál fogva beszélni &esi lehetett. Rogys állott ugyanakkor a vidéki levéltárak levéltárosainak kérdése? A megyei levéltárak ebben az időszakban még a félfeudális siegyel tgazgatás körébe tartoztak. £nnek következményeképen a megyei levéltárak vezetői részben mindenféle levitézlett főezclgabirókból és más dzsentri ivadékokból kerültek kí, gyakran pedig olyaa jószándéku, .de lényegében a levéltárhoz mit sem értő irattárosokból, akiket a megyei közigazgatás más munkára alkalmatlannak talált. A megyei levéltárak irattár-jellegét nagymértékben alátámasztotta az a tény is, hogy a megyei levéltárosoknak munkaidejük jelentős részben irattáros munkát /:mindenféle másolatok kiadmányozását :/ kellet végezniök. A megyei levéltárakban ilyenformán felszabadulás után közvetlenül még igen sok ellenséges elem is helyet foglalt. Itt szeretnénk rámutatni még arra* hogy a másolatok kiadmányozásának munkája ebben a korszakban az Országos Levéltár munkatársainak is igen sok idejét igénybevette, hiszen a levéltár legnagyobb osztálya az úgynevezett nemesség-kutató osztály nem foglalkozott mással , mint az ellenforradalmi korszak számtalan, nemességét igazolni kívánója számára ilyen másolatok elkészitésével. A vidéki levéltárak kb'zül a városi levéltárakban volt néhány jó szakember és ezenkivül a levéltárak személy ze x e a i e 1szabadulást közvetlenül követő időkben az Országos Levéltár néhány kitűnő történész-levéltáros szakemberén és egy néhány jó megyei levéltároson kívül gyakorlatilag telitve volt félfeudális elemekkel és rosszul képzett emberekkel. Mint már említettük, a Szovjetunió tapasztalatainak átvételére nem került sor és igy nálunk egészen 19^8~ig úgyszólván senki sem tudta, hogy a Szovjetunióban már 1918. június 1.-én Lenin aláirásával megjelent a Népbiztosok Tanácsának rendelete f,

a levéltárügy átszervezéséről és központosításáról„" Lenin előremutató zsenialitása már ebben a korai időpontban felismerte a levéltárak fontosságát a Szovjetunió számára és eleve gondoskodott /arr&L

t hogy minden, a cári Oroszországban létező levéltár és a bennük gyűjtött okmányanyag a szocialista áilUrr, szolgálatára álljon. A szovjet levéltárosokra azonban ilyen módon óriási munka várt, amelyet a polgárháború után kelletét elvégezniük. A szovjet levéltárak - mint erről Csernovnak a levéltárügy történetéről szóló munkája tájékoztat bennünket•-nem rendelkeztek megfelelő káderekkel.'A levéltárakban ebben az időpontban nem kellő felkészültségű, vagy burzsoá nemesi elemek foglaltak helyet és igy sok kártevésre került sor, mint erről ugyancsak Csernov tájékoztat bennünket: A levéltárosokat csak rövid tanfolyamokon képezték ki és mindehhez hozzájárult, hogy M.N. Pokrovszkij és "iskolája" s akik a levéltárak feletti felügyelettel meg voltak bízva, nem tulajdonítottak elég nagy jelentőséget a levéltári anyag feltárásának. Ez a "Pokrovszkij iskola" antimarxista és helytelen tudományos irányának volt a következménye. Csak 19?o,> szeptember 3.-án hozott rendeletet a Szovjetunió népbiztosi tanácsa a Szovjetunió központi levéltár igazgatósága mellett létesiten-