Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Oltvai Ferenc: Hazafias nevelés és a levéltár / 30–35. o.

- 31 2. Helyek azok a formák, módszerek, melyek a eél elérésére: a dokumentumanyagnak a dolgozók nagy tömegeihez való eljuttatására a legalkalmasabbak? A Szegedi Állami Levéltár munkájának eddigi tapasztalatai alapján e kérdésekre a kővetkezőkben válaszolhatunk: Darvas József MáziKalinint, a nagy szovjet nevelőt, aki azt mdndja: "

Szocialista államunkat, nemcsak értelmünkkel hanem konkréten

r vagyis az egész hazai természettel mezóiveJL erdőivel, nagyüzemeivel, kolhozaival szovhozaival együtt kell &z éretnünk*

1

? íl»Társaaalmi-Szemle.-i..sz«55A.Qldal. )~A~haza i~ lyen konkrét megszerettetése ott kezdődik, hogy a/gyerek szeresse a házat, ahol született, utoát, vagy teret, ahol barátaival játszani szokott... szeresse faluját, városát és legyen büszke annak akrámilyen kicsiny nevezetességére is. Mert Így tágul ki azután a szeretet az egész nép, az egész haza szeretetére. Egy vidéki levéltár viszonyát tekintve, hatalmas lehetőségek kinálkozhak_arra^hogy elsősorban á'vidék,a helység és annak népe küzdelmes történetét megismerhessük és segítségére legyünk ezzel a nevelésnek- elsősorban a történelemtanítás keretében folyó hazafias nevelésnek. Tekintetbe véve azt, hogy a legtöbb vidéki ^.evéltár anyaga a XVIII.sz,első évtizedénél korábban elvétve őriz csak anyagot folytatólagosan, a megyének, a városnak köze volt Rákóczihoz

, meg lehet mutatni, hogyan viszonyult a jobbágyság Rákóczi szabadságharcához. Hogyan foglalt ILlást a megyei birtokosnemesség, a városi polgárság. Levéltáraink Bethlen Gábortól, Thökölytől, Rákóczitól őriznek rendeleteket, utasit-sokat. A XVIIÍ.sz. a gyarmati kizsákmányolás különböző formáinak és fokozatainak kora Magyarországon. Iratainkból meg tudjuk mutatni a dolgozó osztályok életét, ügyszólván minden községre őrzünk urbáriumokat

, különféle összeírásokat. Mindenki megtalálja benne felmenőinek vagy ismerőseinek családnevét. Máris közelebb kerül ezzel az anyagfoz. Megismeri ezekből a jobbágyok kötelezettségeit. Utalhatunk a feudális társadalom alapvető sajátságaira, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közötti harcra. A XVIIÍ.sz. végén ugy a megyékben, mint a városokban, a haladóbb gondolkodású nemesek és polgárok felismerik a gyarmati helyzetet, keresik a szabadulás útját. Megnyilvánul ez a megyegyüléseken a városi tanácsüléseken. Ezek alkalmasak a francia forradalom hatásának, nálunk a Martinovics-féle öszszeesküvésre való utalásra. A XVIII,sz-ból és a XlX.sz-ból számos u.1oncállltási

f polgárőrségi, majd 1848/49-ből nemzetőri, a szabadságharc idejéből honvéai rovatokat, lajstromokat őrizünk. Ezek alkalmasak az érdeklődés felkeltésére. Hivatkozhatunk a jobbágyterheknek erre a súlyos formájára (ujonoállitás). A XIX.sz. első feléből megyei törvényszéki irataink büntető és polgári csoportjai is tele vannak .1obb ágy büntetés ékkel

, jogfosztó intézkedésekkel, a jobbágy földjének, erdejének, legelőjének stb. elvételével. A nehéz jobbágysorsot, a gyarmati rendszerben kapitalizálódni akaró nemesség módszereit és életét láthatjuk ezekből. A szabadságharc önként kinálókozó alkalom. Már előzőleg számos irattal tudjuk a reformkori küzdelmeket dokumentálni. Magyei, városi köz- és tanáosüléai jegyzőkönyveinkből kiolvaéh*t,iuk a haladás és reakció küzdelmének formáit. L0K.53-12,991.FT.