Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Páhi Ferenc: Iratselejtezési tapasztalatok / 61–65. o.

felügyelŐnŐ a saját irattárét selejtezte és az ellenőrzéskor azt adta indokul egyik volt menhelyi gyermek hányatott életét dokumentáld iratcsomó kiselejtezéséhez, hogy az a gyermek már felnőtt, sőt meg is nősült, tehát az iratra már nincs tovább szükség. Felvilágosításom nyomán ismét átnézte az iratokat és az 5-6 szál megmaradó irathoz tekintélyes mennyiségű irat került vissza a selejtből. Az egyenkénti felvilágosítást szándékoztak feleslegessé tenni a selejtezési értekezletek* Ezek azonban nem érték el a céljukat, amint azt az ellenőrzéseknél tapasztalnunk kellett, A megyei selejtezési értekezletről vgy jöttem el. hogy az sikerült. Alaposan megtárgyaltuk a kérdést. Az előadasok^jők toltak, A jelenlévők kérdéseiből azt állapítottam meg, hegy értik as előadottakat. Bizakodva néztem a selejtezések elé. A járási értekezletnél már kétségeim támadtak a siker felől. Az értekezleten ugyanis, miután egyéb értekezlet is veit, a községi vb. titkárok vettek részt, akik elfoglaltságuknál fogva aligha fognak tevőlegesen résztvenni a selejtezésekben és az értekezleten elhangzottak jól vagy rosszul átadásától

#

fog függeni a selejtezés sikere. Aggodalmam alapos volt. Az értekezleten résztvett titkárok közül leváltások történtek, katonai szol** gélatra vonultak be, az értekezleten elhangzottakról a selejtezést végzőknek igen kevés, vagy semmi fogalmuk sem volt, Bgyík községben, ahonnan katonai szolgálatra vonult^be a titkár, a rendeletet sem ismerték, sőt az meg sem volt és az iratokat is alig találták m^g. Az iskolai selejtezési értekezletre meghivtak és felkértek előadás tartására. Az értekezlet jól sikerült. Okulva az előbbieken kérdést intéztem « jelenvoltakhoz, hogy a selejtezést a jelen-* lévők fegják-e végezni, amikor kiderült, hogy ez az értekezlet tulajdonképpen igazgatói értekezlet és a jelenlévők fogják majd elmondani a selejtezőknek hogy mit hallottak. Aggodalmaim tá~ madtak és a már korábban tapasztaltak alapján nyomatékosan kértem az igazgatókat, hogy részletesen tájékoztassak a selejtezőket s feladataikról. Erre a részletes tájékoztatásra egy példa: Az értekezletről az igazgató nem informálta a helyettesét -és amikor tanfolyamra ment, Írásban -utasította - több teen&őveX együtt - arra, hogy a selejtezéshez fogjanak hozzá. Az'értekezletek jő megszervezése megkönnyítette volna ^a dolgunkat, igy azonban nem érték el ez értekezletek a célt és ig^^t csak az egyéni felvilégositásra volt szükség. Annak ellenére, hogy a rendeletek rendelkezésére ÉM a selejtezőknek - a közigazgatási hatóságok kitételével sok helyest nem értették meg, hogy 1946 december 31-ig bezárólag keletkezett iratok kerülnek csak selejtezésre. Sorozatos tévedések voltak* Kérdésemre, hogy hol tartanak mér a selejtezésben, sokszor kaptam azt a választ, hogy már 1949, sőt 1950 évnél tartanak,nemsokára be is fogják fejezni. Ennek a félreértésnek folytán sok felesleges munkát végeztek. A nem selejtezhető 1919, 1944-45 évi iratokat is selejtezték, annak ellenére, hogy ez értekezleten kifejezetten felhívtam a figyelmüket as iskoláknak; hogy ezekkel az évfolyamokkai ml a