Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Fára József: Az 1952. évi általános iratselejtezés / 33–46. o.
- 41 gyűjtésre. Haggyá teszi a feladatot nemcsak a vállalatok nagy száma, iratmennyiségüfcnek nagy terjedelme, hanem egyéb tényezők is. A selejtezés megkezdésének kötelező bejelentését nem rendelte el minden egyes minisztérium, s ha igen, akkor is fordulnak elő e téren hiányosságok, tehát az s hogy tudomást szerezzünk a selejtezések folyamatba tételéről, ez magébanvéve is külön feladat. A vállalatok iratanyagának meg nem felelő elhelyezése, annak a legtöbbnyire rendezetlen volta, a selejtezéssel megbizott dolgozok sok esetben jóformán teljes járatlansága, tájékozatlansága, az illetékesek részéről a selejtezéssel, annak céljával, rendeltetésével szemben nem egyszer megnyilvánuld teljes értetlensége sokszor igen nehéz feladatok elé állítja az ellenőrzéssel megbizott levéltári kiküldötteket. Megnehezíti az ellenőrzést az is, hogy ahány vállalat, annyiféle iratkezelési rendszerrel találkoznak az ellenőrzők, s minthogy a vállalatok legtöbbje nem rendelkezik állandó, gyakorlott iratkezelővel, ezek maguk sem képesek kellő tájékoztatást nyújtani. Az igazgatási vonalon szerzett tapasztalatokhoz a- vállalati ellenőrzések többek között még azt az egyet is hozzáfűzték, hogy kivénatos volna - amennyiben ez lehetséges a vállalati iratkezelés egységes szabályozása is. Xtt meg kell jegyeznem, hogy a vállalati selejtezések ellenőrzésének megkönnyítése céljából a minisztériumoktól bekértük a felügyeletük alá tartozó vállalatok jegyzékét. E kérésnek a Kohóés G-épipari-, a Közlekedésügyi-, Spitőanyagipari-. Egészségügyi-, Épitésügyií és iPostaügyi Minisztérium eleget is tett, közöttük a Kohó- és Gépipari Minisztérium igazán példaadó módon. Jelentős és nagy munkával járó feladatnak bizonyult a vidéki iratselejtezések végrehajtásénak és ellenőrzésének megnyugtató megoldása. Yidéken a selejtezések legjelentősebb része a tanácsoknál folyó selejtezések. Ezeknek előkészítése, ellenőrzése, - a levéltárak kis létszámú személyzete.miatt is, - nagy munkát rótt az ellenőrző levéltárakra. Ezt a munkát megnehezítette a tanácsok nagy száma, azok területi széttagoltsága, iratanyaguk terjedelme. Külön feladatot jelentett elsősorban az egyes tanácsok megközelítése. Á levéltárak részére nem állott más közlekedési eszköz rendelkezésre, mint a vasút. A községi tanácsok egy jórésze azonban vasúton nem közelíthető meg. így tehát, hacsak a megyei vagy járási tanács nem tette lehetővé, hogy a tanácsi gépkocsit igénybe' vehessék a levéltárak is, nem maradt más hátra, mint kerékpáron vagy gyalogszerrel felkeresni a tanácsokat. Természetes, hogy ez időbelileg is nem csekély áldozatot jelentett. Hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy számtalan esetben - mondhatnók, kevés kivétellel, csaknem minden ellenőrzött tanácsot nemcsak egy izben, hanem két-három izben is fel kellett keresni, és fel is keresték a levéltárak. Ott, ahol meg sem kezdték,vagy ahol - ha megkezdették, nem fejezték még be, vagy rosszul végezték a selejtezést és újból kellett selejtezni, ott két-három kiszállást is kellett végezniök részben, hogy támogassák munkajukr ban a selejtezőket, s főként hogy a selejtezés helyes elvégzését biztosítsák.
