Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Mattioni József: A Pestvármegyei Közlevéltár munkájának felülvizsgálása / 16–18. o.

népgazdaságnak adtak műszaki természetű iratokat, ugyancsak meg:eresésre. $ehát itt sem a levéltár volt a kezdeményező! levéltár dolgozói szakmailag általában g#engék.\AÉ Országo* !•> /éltárban tartott szakmai előadásokat csak alkalomszertlen és ttem alaposan tárgyalták meg, A levéltárvezető nehéz helyzetben volt, amikor 1951* őszén átvette a levéltár vezetését* A kulturális központbanÍ Budapesten van, helyzeténél fogva tehát példaadó szerepet kellett vállalnia az egész ország valamennyi volt törvényhatósági levéltára számára* Ehhez azonban sok objektív feltétel hiányzott. Iratanyaga a legnagyobba több mint Ötezer folyóméter! Bnnek azonban jelentős része rendezetlen, nem kutatható. Az anyag a város három különböző helyén /v"árosház-utea, Üllői-ut, Somogyi Béla-ut/ van szétszórva. A nagytérjedelmtt anyaghoz a személyzet létszáma viszonylag kicsiny, Személyzeti téren egyébként is kedvezőtlen, hogy egyetlen olyan dolgozója sincs a levéltárnak, aki már három éve ott dolgoznék. A jelenleg ott dolgozó8 főből 4, vagyis a létszám féle, - egy évnél rövidebb idő óta szolgál beosztási helyén. Nincs tehát a levéltárnak egyetlen olyan régi, begyakorlott dolgozója sem, aki mint az Országos levéltár, vagy a Fővárosi Közlevéltár egy-egy szakembere - hossza időn át ugyanazon anyagban dolgoznék^ 8 az (áltála kezelt, gondozására bizott iratokat mint sajátját szereti,, s abban szabad idejében önként, szivesen dolgozik. külső irattárak felügyelete és selejtezések ellenőrzése terén igen nagy területen kell a Pestmegyei Közlevéltárnak ellenőrző jmuhkát kifejtenie. /Két megye, 16 járással, s olyan fontos várojsok, jnlnt Vác, Cegléd, Salgótarján, Balassagyarmat, stb./. A levéltár személyzetének a feladatokhoz képest kis létszáma, valamint a gyűjtőterület nagy kiterjedése, s a közlekedési viszonyok nehézségei nem engedik meg, hogy a levéltár gyakrabban és alapo^ sabban ellenőrizze a vidéken folyó iratselejtezést, bár ez nagyon fontos feladat. A levéltárvezető csak ritkán jutott hozzá, hogy személyesen szálljon ki ellenőrzésre. Anyaggyűjtés terén a levéltár különösen 1951* évben igen jó munkát végzett. Nagy begyűjtési kampány során mintegy 20 #-kal növelték a levéltár állományát, kb. 4*000 fm-ről 5.GCC fm-re. Az 1952. évben jelentősebb iratbeszállitás nem történt. A rendezési munkák terén eredményesen végezték feladatukat a levéltár dolgozói. Noha a rendezés során igen sok anyagot mozgattak meg, mégsem sikerült mindenkor az összetartozó sorozatokat egyesíteni, s ideális raktári rendet létrehozni. A belső selejtezési munkát ugyanaz jellemzi-, mint a rendezésit, t.i., hogy rövid idő alatt aránylag igen nagymennyiségű anyagot dolgoztak át. A selejtezési munkálatok kétségkívül hasznosak voltak, de a jövőben helyesebb olyan sorozatok selejtezésével foglalkozniuk, amelyek politikailag fontosak. '.••-.• < Már emiitettük, hogy a volt levéltárvezető terhes örökségként 1951. nyarán készült hibás alapieltárakat vett át. Ezt céltudatos munkával átdolgozta, s igy a kutatók kezébe kifogástalan segédeszközt adott. Kívánatos, hogy hasonló alapossággal dolgozzák át a leltár többi részét is*