Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Bélay Vilmos: L. V. Cserepnyin: A XIV–XV. század orosz feudális levéltárai. I. kötet. Moszkva, 1951. Az ismertetést írta D. Sz. Lihacsev / 5–12. o.

Hlg egyrészt hangsúlyozzuk az ismertetett fflü nagy eredményeit az Írásbeli anyag kutatásának területén, másrészről szükséges rámatatnunk az ebben a műben alkalmazott forrásanalizáló módszer néhány hiány©sságára. X helyes metodológia nem sarja ki, hogy magának a technikának, a kutatás metodikájának bizonyos kidolgozatlanságai ne maradjanak. Mindazok az aj és eredeti eljárások, amelyeket L.V.Cserepnyin az Írásbeli anyag tanulmányozása során alkalmazott, feltétlenül kiszélesítik a történeti források lehetőségeit, ujabb anyagot adnak ki belőlük, leleplezik az iratanyag osztály-tartalmát, hanem az iratanyaghoz való felhasználásukat alapjában ugy kell tekinteni, mint lehetségest és kívánatost, de nem mint feltétlenül minden esetben kötelezőt. I^V.Csrerepnyin munkájában olyan metodikával törekszik a feudális levéltári gyűjtemények rekonstruálására, amilyent az elveszett krónikák rekonstruálásánál szekták alkalmazni. Végső fokon azonban I»#¥*tCserepnyin eredeti és merész alapgondolata könnyen tűnhetik a krónikák tanulmányozási módszerének egyenesvonala átvétele folytán a feudális levéltárak tanulmányozási területére átvitt diszkreditáló túlzásnak. Az a kísérlet, hogy az egyes levéltári gyűjteményeket mint egységes egészet tekintsük, amelyet meghatározott politikai gondolat, politikai tendencia hat át, ez a legkomolyabb és a legjobbakaratu figyelmet érdemli meg. Természetes az, hogy a dokumentumok Összeállítása, egyeseknek gondos megőrzése, másoknak pedig elpusztítása az államhatalom, vagy az egyházi és kolostori hatalmak, feudális fejedelmek és bojárok osztálypolitikájának volt sok esetben a következménye. Ez azonban nem jelenti azt, hogy miközben a XIV.XV. század feudális levéltárainak álkgait rekonstruáljuk, akkor alkotóiknak és megőrzőiknek csupán politikai tendenciáival kell számolnunk. Sok esetben, sőt, lehet, hogy az esetek többségében, a levéltárak állagát külső tényezők határozzák meg - amelyek esetlegesek voltak az adott levéltár számára /egyes dokumentumoknak tűz, gondatlan Őrzés, háborús cselekmények következtében való "véletlen" megszerzése, vagy eltűnése, stb./« Ii.V.Oserepnyin párhuzamot von a krónikák politikai tendenciózussága és a feudális levéltárak politikai tendenciózussága közt. "Azok a dokumentumok, - Írja L.V.Cserepnyin,- amelyeket ezekben a levéltárakban őriznek, meghatározott egységet és teljességet képviselnek összegyűjtésük tekintetében, éppenugy, amint a felépítés teljessége jellemzi a krónikajellegű emlékeket". /l.k.5.old./ Bz a gondolat igen érdekes és egyes esetek egész sorában igaz is, de ha kiterjesztjük a levéltári anyag egész területére, ugy kétségtelenül durva erőszakosságnak tűnik. Hiszen a krónikák állományát nem mindig határozza meg kizárólagosan az osztály-, vagy bármilyen osztályok közti politikai tendencia. Hagyon gyakran véletlen veszteségek, vagy véletlen megszerzések befolyásolják a krónikák állományát. Még sokkal nagyobb jelentősége volt ezeknek a tényezőknek a feudális levéltári fondok kialakulásában. Ilyen módon tehát távolról sem lehet valamennyi állapotuknak sajátságát politikai tendenciákkal megmagyarázni.