Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - FORDÍTÁSOK ÉS ISMERTETÉSEK - Cserepnyin, E.–Hajdu Tibor: A Történeti-Levéltári Intézet értekezései. IV. kötet. Szerk. V. V. Makszakov. Moszkva, 1948. / 89–93. o.

- 92 és Jermolájev kritikai-archeografiai módszereihez és N.P. Rumjancevnek az okmányok kiadásával kapcsolatos konzervatív álláspontjához viszonyítva. De magának Sstrojevnek tevékenységét P.G. Szofinov szemlátomást idealizálja* Az az állitás, hogy az állami okiratok és szerződések kinyomatásának bizottsága "a történelmi emlékek tudományos kritikai kiadásának nagyszerű példáit stdta*, korrekciót kivan. /244 o./ Hem igaz az sem, hogy az lf&7-ás törvénykönyv ^teljes-pontossággal közöltetett** /P.M. Sztrojev kiadásában L»Cs./ /24Ö o./ A kiadás összehasonlítása a kézirattal nem erre mutat. Azt állitva, hogy P.M.Sztrojev véleménye, mely szerint az évkönyveket gyűjteménynek kell tekinteni *kiindulópontja volt évkönyveink $$%1ege további tanulmányozásának" /241 o./, P.G. Szofinovnak arról is kellett volna szólni, hogy a tudomány fejlődésének további lépései nem egyszer & gondolat leküzdéséből álltak. Hiszen az orosz évkönyvek legkiválóbb polgári kutatója A.A. Sahmatov nem egyszerű gyűjteményeknek, hanem a szerkesztések egész során átment kódexeknek tekintette az évkönyveket* Az egész cikkre jellemző a P.M. Sztzoj evvel, mint a polgári történetírás képviselőjével szembeni kritikátlanság. Két cikk foglalkozik az okmánypublikáció módszereinek kérdéseivel. K.G.Mityájev a vámkönyvekkel kapcsolatban foglalkozik ezzel a kérdéssel /K.G.Eityájev: A vámkööyvek tartalmi kiadásának kérdéséhez. Szmolenszki vámkönyvek a XVII. századból/ /281-300 •/ K.G. Mityájev cikke mindenekelőtt azért érdemel figyelmet, a gyűjteményben megjelent cikkek többségével ellentétben, mert a szerzőnek a szmolenszki vámkönyvek anyagának tanulmányozásával végzett tudományos-kutatómunkája eredménye. Szerző a feudális kor egyik legfontosabb gazdaságtörténeti forrására forditja a kutatók figyelmét, ezzel kapcsolatban felvetve a szovjet archeográfia általános kérdését: a történelmi források anyagának rövidített formában való visszaadását, statisztikai feldolgozás utfán. Sajnos a szerző nem közli cikkében azoknak a táblázatoknak mintáit, melyeket ő maga dolgozott ki tudományos feldolgozóműnké ja során. Nem világos, hogy szerző szerint milyen mértékben helyettesitheti a publikációt a gazdaságtörténeti források" |tatisztikai-gazdasági visszaadása?. /IQQ o./ Ki~ elégitheti-e annyira a közölt táblázat a kutatót, hogy. ne forduljon magához a levéltári anyaghoz? Ezt a kérdést nyitvahagyja a szerző. Ebben az esetben azonban homályos marad az is, hogy a közölt táblázatok tudományos monográfia elemeinek vagy szövegpublikációnak tekintendőkbe? A történelmi források publikációjának kérdéseivel foglalkozó másik cikk /A.A. Pokrovszkij: "Pesztyelj Russzkaja Pravdája ós kiadásának mószerei"//"26o-279 o./ a haladó társadalomszemlé* let egyik legjelentősebb emlékének éa XIX.sz. állami átalakítási tervének jfc tudományos kiadásához való előkészítse,, módszereit ismerteti. A kiadás előkészítésén a legkiválóbb szakemberek több éve dolgoznak, épen ezért nagy tudományos jelentőségűk van e munka A.A. Pokrovszkij által ismertetett eredményeinek. A szerző egyéni álláspontját azonban nem tudjuk helyeselni. A. A. Pokrovszkij egy sorba állit 3 különböző tipusu és különböző társadalmi és politikai jelentőségű müvet, "határköveknek" nevezve őket az orosz nép történetében: Bölcs Jaroszláv 52-10.83l/Rné.