Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - FORDÍTÁSOK ÉS ISMERTETÉSEK - Hajdu Tibor: A. A. Silov: A XIX. század és a XX. század dokumentumai publikációjának vezérfonala. Szerk. G. Kosztomarov. Moszkva, 1939. / 74–84. o.

- 80 Silov könyve részletesen foglalkozik a burzsoá kommentátorok módszereinek kritikájával« Elítéli azt a módszert, amely sze­rint a XVIII® századig semmit sem kö»&smtálnak, később pedig jellemzés helyett száraz adathalmazt közölnek* Sok esetben öncélúvá válik a kommentár. A kommentálás! apparátus feladata életrajzi, történelmi és bibliográfiai ismeretek adása* Az életrajzi adatokat természetesen nem lexikonszerűen kell kö­zölni. Pl. ha egy a frankhamisítással kapcsolatos iratban elő­fordul Zadravetz István neve nem kell Zadravetz egész pálya­futásátismertetni, csak a frankhamisitássál kapcsolatos te­vékenységét „ A kommentárt petittel szedve, a legenda után kell adni. Megirásához természetesen komoly történelmi fel­készültségre és az anyag ismeretére van szükség. A kommentár megírása közben lehet felkészülni a bevezető cikk megírására. Nagymértékben elősegiti a kötet használatát ha a kommentárok legfontosabb megjegyzéseihez betűrendes mutató készül. A kommentárokon kivül helyes külön névmutatót is adni, a súly­pont itt is a szereplő személyeknek a közölt dokumentummal kapcsolatos és azt magyarázó cselekedetein legyen. Bevezető cikk. A kötet elején közöljük bevezető cikket is 9 melynek célja a témát ismertetni és a közölt dokumentumoknak a témával való ; kapcsolatát megvilágítani. Tájékoztató apparátus. A tájékoztató apparátus rendkivül fontos, WB rt közelebb hoz­za az olvasót az anyaghoz, elősegiti a dokumentumok jő felhasz­nálását,, A tájékoztató apparátus használatának módaát mindig ismertetni kell. Kisterjedelmű népszerű kiadványnál elengedhető a tájékoztató apparátus készitése, nagyobb terjedelem esetén vagy tansegéd­let jellegű kiadványoknál azonban a név- és jfárgymutatőt tu-^ dományos kiadványnál pedig najgyobb ^apparátus f eltétlenül szük­séges. A mutatónak általában három eleme van: a tárgymegjelölés /pl. Éovács János/, a magyarázó szöveg /pl. élt 1836-1880/ és uta­lás az oldalszámra /Pl• 56, 81/, vagy álnév, stb. esetén más cimszóra /pl. "Hosszú" lásd Virág István./ Ha egy név egyolda­lon többször fordul elő ezt zárójelben jelöljük meg pl. 26 /2/, 103 /3A A névmutatóban minden név szerepeljen akkor is, ha csak mellé­kesen emiitik a szövegben. Szerepeljenek a megjegyzésekben és kommentárokban előforduló neVek is. A névmutatónak - a kiadvány jellegétől függően - három tipu­sát különböztetjük meg. Puszta névfelsorolás csak ott helyes, ahol a kommentár mindent megmagyaráz. Ellenkező esetben rövi­den lehet ismertetni a szereplő személy tevékenységét a doku­mentummal kapcsolatban, vagy pedig amellett részletes élet­rajzot közölni. földrajzi mutatóban csak azok a földrajzi fogalmak szerepel­52-10.83l/Rné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom