Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - Schőner Albert: A levéltári kiskonferenciák tapasztalatai / 15–17. o.
- 16 lével/ ugy vetették fel problémájukat az irats^lejtezéssel kapcsolatban, mintha komolyan megijedtek volna a feladat nagyságától* Vgy látták, hogy az ellenőrzéssel rájuk háruló munka egyéb feladataikkal együtt nem lesz rendben elvégezhető* Aggodalommal vetették fel azt a kérdést is, hogy a selejtezést végrehajtók betartják-e majd a törvény által előirt, szempontokat és, hogy érvényesülni fognak«e a levéltári érdekek* Nem érezték eléggé, hogy a kormányzatunk milyen lehetőséget biztosított levéltárosainknak a rendelettel és a végrehajtási utasítással* de hogy élni tudjunk a lehetőséggel komoly politikai nevelőmunkát kell végeznünk, és meg kell tanitanunk a dolgozókat az iratok értékelésére és gondos kezelésére* Nem látták elég világosan, hogy a rendelet helyes végrehajtásának biztosítása egyben harci feladat is* A vita során, amelyben a Munkásmozgalmi Intézet képviselője, Csillag elvtárs is résztvett, tisztázódtak a kérdése^, ami bizonyosan hozzá fog járulni ahhoz, hogy a selejtezés ellenőrzését a jelen volt levéltárvezetők a nehézségek dacára is jól megoldják, és hogy érvényt szerezzenek a munkásmozgalmi és levéltári érdekeknek* A pécsi kiskonferenciát hiányosságai ellenére is eredményesnek tartom, mert az ott szerzett tapasztalatókat a többi kiskonferencián jol fel tudtuk használni. A szegedi kiskonferencia a legsikerültebb volt az Összes között* A levéltárvezetők jól fel voltak készülve. A selejtezési rendeletet nemcsak olvasták, hanem tanulmányozták is, tisztán látták annak politikai jelentőségét* Ezen a kiskonferencián sikerült a legalaposabban megtárgyalni az egyes levéltárvezetők legkisebb problémáit is* Ehheá hozzájárult az is, hogy az időbeosztás itt volt a legjobb* Azzal az érzéssel jöttünk el a szegedi kiskonfereciáról, hogy a résztvevő levéltáa^rezetők valamenayien jő munkát fognak végezni* A gyftri és debreceni kiskonferenciák közepesen sikerültek. A budapestinek pedig az volt a fő hiányossága, hogy nem volt megszervezve a levéltári látogatás. Ami a felmerült problémákat illeti, a következő főbb csoportok alakultak ki a selejtezéssel kapcsolatban: 1./ A selejtezés tényének megjelölése. Megállapodtunk a sorkönyvben való megjelölésben. Felvetődött a kérdés mi történjék akkor, ha minden segédkönyv elveszett. Erre az esetre legcélszerűbbnek látszik, hogy a kiselejtezett iktatott anyagról számsorjegyzéket, az iktatatlan anyagról pedig tárgymegjelöléssel jegyzéket készitsenek. 2./ A községek most már fuvart is adnának a községi anyag mielőbbi beszállításához csakhogy megszabaduljanak a selejtezés munkájától, álláspontunk az volt, hogy rá kell nevelni az irattermelő szerveket arra, hogy őfc'1 &' felelősek az irattáraikért és a selejtezésért is* XIvételt csak ritka esetben,kis anyagnál lehet tenni. 52-10*83l/finé.
