Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Káli Csaba: Határok nélkül. Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar–jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után
Káli Csaba HATÁROK NÉLKÜL Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar-jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után A második világháború végnapjaiban a szovjet csapatok utolsó nekilendülése, amely már az osztrák főváros, Bécs elfoglalását célzó hadművelet részét képezte, 1945. március 16-án vette kezdetét és bő egy héttel később, március 25-én érte el az akkori Zala vármegye Balaton-felvidéket is magában foglaló északkeleti csücskét. A német Dél Hadseregcsoporttal szemben álló szovjet 3. Ukrán Front csapatai - katonai terminológiával élve - üldözésbe kezdtek, minekutána március 29-én elfoglalták Keszthelyt és Zalaegerszeget, április 1-jén pedig Nagykanizsát. Az utolsó német-magyar csapatok Letenye térségében hagyták el a trianoni Zala vármegye területét április 5-én, miután felrobbantották maguk mögött a Mura-hidat. Az 1941-ben Jugoszláviától visszakapott, a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány fegyverszüneti megállapodása miatt akkor már Zala vármegyéhez csak de facto tartozó Muraközben és Muravidéken pár napig még tovább folyt a hevenyészett ellenállás, de április 7-ére virradóra a védők ezt a területet is feladni kényszerültek a szovjet-bolgár haderők, illetve a jugoszláv partizánok nyomásával szemben.1 1945. március-április folyamán a szovjet támogatást élvező jugoszláv partizánhadsereg így gyakorlatilag visszavette a Muravidéket és a Muraközt, vagyis az 1941- ben Zalához visszacsatolt Alsólendvai, Perlaki és a Csáktornyái járásokat. Ezeket a területeket a szovjetekkel 1945. január 20-án megkötött magyar fegyverszüneti egyezmény már korábban is a jugoszlávoknak biztosította.2 A megszállás első napjai, hetei teljesen kaotikusán teltek minden településen, ami hatványozottan volt igaz a több hadsereg által is uralni óhajtott határvidékeken, különösen ott, ahol a háború előtti vagy az alatti határrevízió revideálására, visszacsinálására került sor. Mindenki igyekezett a lehető legjobb pozíciót elfoglalni, kész helyzetet teremteni, és ebben a játszmában a magyar hatóságoknak és fegyveres szervezeteinek minimális esélyük sem volt a nemzeti érdekek érvényre juttatására. Ekkoriban határvédelemről, határőrizetről nem is beszélhetünk, az 1 A korabeli Zala vármegyét érintő katonai műveletekkel kapcsolatban bő szakirodalom áll rendelkezésre. Ezek közül a csak helyi eseményeket tárgyaló legfontosabb művek: Széni Imre: Októbertől májusig. Zala megye felszabadítása. Zalaegerszeg, 1965.; Nagy Gábor: Zala megye felszabadulása. In: Tanulmányok Zala megyéről 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970, 25-34.; Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája 1944-1945. Budapest, 1984; és legújabban Ravasz István: A front szele megérinti Zala megyét. In: Zala megye ezer éve. Zalaegerszeg, 2000, 267-271. 2 Káli Csaba: Zala megye önigazgatása 1910-1950 között [címtár és névtár]. In: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000, 174-175. 107
