Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom Ugyanebben a részben olvashatunk a Moson vármegyei jobbágyok határról alkotott képéről, illetve az Ausztria felé irányuló kereskedelmi tevékenységről, piaci lehetőségekről és a szállítmányozásról is. Végül, de nem utolsósorban elérkezünk a Moson megyei kereskedelem leírásához. Az első számú exporthelyszínek Alsó-Ausztria, Morva- és Stájerország voltak, emellett meghatározott termékekkel kereskedtek Galíciával. Ezek a területek estek a legközelebb Moson vármegyéhez, így a kereskedelem lebonyolítása egyszerűbb, illetve költséghatékonyabb volt. Az exporttermékeket nem csak mennyiség, de érték szerint is ismerteti a szerző, méghozzá a legfontosabb 30 kiviteli árucikket. A hús, a cigarettapapír mellett igen jelentős a liszt-, a hal- és a tojáskereskedelem, valamint a széna és az egyéb takarmányáruk kivitele. Utóbbi termék kivitelének mennyiségi változását egy reprezentatív táblázatban is nyomon követhetjük 1836 és 1837 között, hónaponkénti bontásban. A kötet szürke borítóján belül tehát Moson vármegye gazdaságának és kereskedelmének történetét foglalja össze, több szempontból (egyedi birtokfejlesztés, iskoláztatás, úthálózat) is vizsgálva azt. A téma szerteágazó bemutatása egyrészt a szerző olvasottságára, valamint a téma iránti mély érdeklődésére utal. Már a tartalomjegyzék átfutásával, a fő- és alfejezetek áttekintésével is egyértelművé válik, hogy logikusan felépített műről beszélhetünk. A fejezetcímek jól összefoglalják az adott részben taglalni kívánt résztémákat. Horváth Gergely Krisztián gazdag forráshasználata (több mint 20 oldalas forrásjegyzék) is figyelemre méltó. Nem csak a nyomtatott, de a levéltári források minősége és mennyisége is azt mutatja, hogy a szerző kutatása bőséges és mélyreható volt a témában. A nagy mennyiségű forrásanyagot kellő kritikával interpretálja. A korábban már többször említett, körülbelül 40 oldalnyi melléklet (térképek és táblázatok) informatív, a közölt tényeket alátámasztja, a téma megértését segíti, valamint a szerző gazdag tudását bizonyítja a témáról. Horváth Gergely Krisztián mellett a fordítót, Simon-Reitzi Barbarát is dicséret illeti, hiszen egy történelmi szakszöveget nem egyszerű német nyelven úgy átadni, hogy az könnyen olvasható, érthető legyen. Természetesen ez a szerző szabatos megfogalmazását is magába foglalja, hiszen a jó fordítás már önmagában feltételezi az eredeti szöveg kifogástalanságát. Hammer-Nacsa Anett 303
