Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely több afféle magyar barátaimnak magyarul írott leveleimre német válaszai a kezem között.”79 Az, hogy anyanyelvűket kisebb-nagyobb mértékben elfelejtették, meglehetősen jellemző volt tehát a császári-királyi hadseregben szolgáló magyarokra, főleg azokra, akik fiatal korukban kerültek tartósan idegen környezetbe. Ez alól még a magyar szabadságharc későbbi fővezére, a 14 éves korában, 1832-ben, a tullni utászkari iskolába kerülő Görgey Artúr sem képezett kivételt.80 A majdani honvédtábornok ugyanis az osztrák kisvárosban folytatott tanulmányait követően is huzamosabb ideig német nyelvi környezetben tartózkodott, így elszokott a magyar nyelv használatától. Jellemző módon testvéreivel is németül levelezett.81 Anyanyelvének gyakorlásához csak 1842-ben volt módja újból visszatérni, amikor a színmagyar legénységű Nádor-huszárezredbe került. Ezzel kapcsolatos kezdeti nehézségeiről így írt bátyjának, Guidónak: „Kénytelen vagyok egész nap magyarul beszélni, mert németül meg nem ért itt senki. Azon rövid idő alatt, mióta az ezrednél szolgálok, ha nem is tettem még nagy haladást a magyar beszédben, de oly vakmerőségre tettem szert, mely akárkinek is becsületére válnék. Hanyathomlok bele rohanok a legnehezebb szófűzésekbe és miután egy ideig bizonyos tompa moraj torkomból üti meg egyik jó kún közlegényem füle dobját, ez a derék fiú biztosan azt feleli rá: «Értem» és én ezzel aztán meg vagyok elégedve, de érteni — magam sem értettem, amit neki mondtam.”82 Említhetünk azonban más, még meglepőbb példát is. A sajátos viszonyokra jellemző, hogy - horribile dictu - még a magyar nyelvújítás vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek a fia, Lajos, a későbbi honvédezredes, aki 1835-től ugyancsak az utászkari iskola tanulója volt, szintén németül kezdte el írni a leveleit, már a Tullnban töltött egy-két év után, még édesanyjának is.83 Német nyelven vetette papírra viszszaemlékezéseit a már említett két legendás huszár, az egyaránt altábornagyságig jutó Mecséry Dániel és Meskó József is. Tábornoki előléptetésükkor ugyanis csapattiszti szolgálatuk lezárult, ezzel együtt addigi, nemzeti jellegű huszárezredükből a gyakorlatilag nemzetek feletti, egyöntetűen német nyelvű tábornoki karba kerültek át, ami az ő további nyelvhasználatukra is döntő hatással volt. Végül egy jól ismert példát említve: 1814 júliusában németül kezdte el vezetni naplóját a Széchenyi István nevű ulánuskapitány84 is, és feljegyzései nyelvén a „legnagyobb magyarrá” válva sem változtatott. A német nyelv dominanciája tehát egyértelmű 79 Wass: i. m. 30. 80 Lásd Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. Zounuk, 28. Szolnok, 2014. 41. 81 Hermann Róbert szíves közlése. 82 Az eredetileg német nyelvű levél fordítását közli Görgey István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Budapest, 1916, 151. 83 Lásd Solymosi József: Kazinczy Lajos ezredes, a tizenötödik aradi vértanú. H. n. [Budapest], 2018, 33. 220
