Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban a műhelyben a varrást, s elláthatták ruhaneművel a családjukat. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és kivették részüket a háborús jótékonyságból is. Itt készültek azok a gyerekruhák is, melyekkel a karácsonyi ünnepélyen ajándékozták meg a gyermekeket. A műhelyben hadi megrendelésre cipőket készítettek, s ezáltal állandó keresethez jutottak az itt dolgozó nők, asszonyok, illetve rokkant férfiak. Szterényi József a már említett tanulmányában nagyra értékelte Apponyi Franciska tevékenységét, elismerve, hogy nemcsak igen sokoldalú, hanem „rendszeres” és „mintaszerű” munkát végez, kiemelve, hogy itt „minden rendszerbe van foglalva”, az adminisztráció pedig olyan szakszerű és pontos, hogy „becsületére válnék bármely hatóságnak”, és szerinte mindez „olyan szervező tehetségre vall, amely közéletünkben ritkaságszámba megy”.52 A Foton látottak alapján a települést „szociális minta-községnek”, a helyi intézmény-együttest pedig népjóléti központnak nevezte. Záró soraiban követendő mintának tekintette az itt látott megoldásokat: „...ez tényleg alkalmas követendő példának. Úgynevezett iskolapéldája a teljesen átgondolt, okos koncepciónak és példás végrehajtásnak. Amilyen ebben a teljességében megvalósítva kevés lesz más téren is az országban. Amilyent minden községben kellene megcsinálni. Akkor megszűnnék sok elégületlenség, erkölcsi tőkéjében és számban szaporodnék a falu népe, a jótékonyság pedig szervezve lenne. ”53 A fóti szociális intézmények többsége a háborús összeomlás és a forradalmak zavaros időszaka után folytatta tevékenységét, beleértve a Tanácsadó Irodát, a népkonyhát, a csecsemőotthont, a foglalkoztató műhelyt, illetve a szegényházat, amely még az 1920-as évek végén is a vármegye legkorszerűbb és legjobban karbantartott ilyen jellegű intézményének számított.54 1914-től 1920-ig tartó adatsor szerint a háborús emberveszteség Fót társadalmát a következőképpen érintette: elesett és eltűnt összesen 71 fő, hadifogságba került 133 fő, s közülük 51 nem tért még 1920- ban haza. A hadirokkantak száma 86, a hadiözvegyeké 20, a hadiárváké 36 fő volt a háború után. A település egyik legnagyobb problémája a háború után a lakáshiány volt, ami részben abból adódott, hogy a századelőtől sokan költöztek ki ide a fővárosból: 871 fóti családból 175-nek nem volt saját háza, azaz a helyben élő családok mintegy ötödének házbért kellett fizetnie.55 A fenti veszteségadatok, pontosabban a hadirokkantak nagy száma, illetve a lakásínség, továbbá rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák nehéz helyzete arra indította Apponyi Franciskát, hogy kidolgozza egy családi házas telep felépítésé-52 Szterényi: i. m. 622. 53 Uo. 54 Hámori Péter: A fóti Suum cuique-telep története. Honismeret, 28. évf. (2000.) 1. sz. 63. 55 Adománygyűjtő brosúra a „Suum Cuique” javára. Tájékoztató a fóti népjóléti intézmények működéséről 1914-1920. MNL OL P 380 I-5-b-No. 5. 53
