Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Karika Tímea: A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása 1914–1933 között
A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása nyújtotta támasz nélkül álló idős hadigondozott családtagok is, akik közül többen - a veszprémi hadigondozó bizottság által kiadott hadigondozási igazolványok tanúsága szerint - szegényházba kényszerültek. A hadirokkantak koldulása már a háború alatt megoldandó problémaként jelentkezett. A csatatérről csonkán, bénán, vakon hazatért katonákat sok esetben családjuk is koloncnak érezte, amely néha szélsőséges és kegyetlen eseményeket szült. Ezek közül legismertebb talán azoknak a tiszazugi asszonyoknak az esete, akik arzénnal mérgezték meg súlyos hadirokkant férjeiket.28 Összegzés A Nagy Háború idején kialakult, európai szintű hadirokkant-ellátó rendszer 1915— 1918 között jelentős eredményeket ért el hazánkban a megrokkant katonák fizikai rehabilitálása terén, ám a hadigondozás egyéb területein az állam kevésbé volt sikeres. A hadirokkantak és hadigondozottak tömegei - megfelelő állami segítség hiányában - még inkább ki voltak téve a háborús, majd forradalmi körülmények és a gazdasági válságok hatásainak, mint a társadalom egyéb rétegei. Helyzetüket kihasználva szinte valamennyi politikai párt és rendszer zászlójára tűzte ügyüket, de a vizsgált időszak állandó politikai és gazdasági változásai közepette megélhetésük tartós biztosítására nem lehetett megfelelő megoldást találni. Sorsuk sajnos a későbbiekben sem alakult kedvezőbben. Egyéni históriáik megismerésének kitűnő forrásául szolgálnak hadigondozási alapirataik, amelyek őrzőhelyei a megyei, városi levéltárak.29 Ezek közül való az alább idézett irat is, amely egy veszprémi hadiözvegy sorsának alakulását mutatja be. „... Férjem 1915-ben, tehát az első világháborúban halt meg, és én itt maradtam 6 gyermekkel minden támasz és segítség nélkül. Abban az időben lehetséges volt a végkielégítés kikérése, és mivel gyermekeim ruha és cipő nélkül álltak a tél idején, így kénytelen voltam a végkielégítésbe, mint utolsó mentődeszkába kapaszkodni. [...] Éjjel-nappali munkával jutottam el odáig, hogy felnőttek gyermekeim. [...] Most újból lezajlott egy nagy világháború, és ez is áldozatot követelt tőlem. Valamennyi gyermekem katonai szolgálatot teljesített. Mind nős, családos és olyan nagyon szerény anyagi körülmények között élnek, hogy rólam gondoskodni nem tudnak. Fiam, aki eltartóm volt, 4 év óta orosz fogságban van, és hazajövetelére még egyelőre nem számíthatok. Mivel a részemre megállapított havi özvegyi járadék annyira csekély, 28 Lásd erről Mátay Mónika - Trádler Henrietta: Áldozatok a háború után: arzénnel mérgezett veteránok. In: Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. Szerk.: Majoros István. Budapest, 2015, 719-725. 29 A hadigondozási alapiratok a hadigondozottak igényére vonatkozó tárgyalási iratok és igazoló okmányok összességét jelentik, jellemzően több évet, évtizedet ölelnek fel. Ezek őrzésére a 91.000.IX-a/1922. N. M. M. számú rendelet, majd az 1933. évi VII. törvénycikk is a községi és körjegyzőket, a városokban a polgármestereket, Budapesten a kerületi elöljárókat jelölte meg. Az iratok őrzési rendje a hadigondozottak neve szerinti betűrend. 33
