Levéltári Közlemények, 93. (2022)
In memoriam
In memoriam NYULÁSZINÉ DR. STRAUB ÉVA (1946-2022) A Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa Szegeden, polgári családban nőtt fel. Szülei vegyészek voltak. Édesapja, Straub F. Brúnó biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke volt. Évát gyermekkorától érdekelte az Országos Levéltár, figyelmét az épület 1956. évi égése irányította az intézményre. 1965-ben érettségizett az Eötvös József Gimnázium német tagozatán. Egyetemi tanulmányai megkezdése előtt (1965- 1966) kisegítő munkaerőként dolgozott a Magyar Országos Levéltárban. 1971-ben az ELTE BTK-n történelem szakos középiskolai tanári és okleveles levéltárosi diplomát szerzett. Straub Éva egyetlen munkahelye a Magyar Országos Levéltár (MÓL) volt. 1971-től gyakornok, majd segédlevéltáros, 1976-tól levéltáros, majd 1984-től főlevéltáros. 1981-től óraadó tanár volt a budapesti egyetem levéltáros szakán, 1984- től levéltári szakfelügyelő. 1977-ben summa cum laude minősítéssel egyetemi doktorátust szerzett. Férje Nyulászi Gábor geodéta, két gyermekük született. 1983-tól megbízott, 1985-től kinevezett osztályvezető-helyettes volt a Feudalizmus kori osztályon, egyúttal az 1526 utáni gyűjtemény referensi feladatait is ellátta. 1992 és 2008 között a Családi levéltárak és gyűjtemények osztálya főosztályvezetője. 2006-os nyugdíjba vonulása után három évig aktív levéltárosként tevékenykedett. Ezután sem szakadt meg a kapcsolata a levéltárral, a MOL-t képviselte a Kulturális Javak Bizottságában. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság munkájában is részt vett. 1992 és 2010 között a Turul szerkesztője. Publikációi közül kiemelkedik az Öt évszázad címerei az Országos Levéltár címereslevelein című összeállítása, amely alapul szolgált a Magyar Nemzeti Levéltár címereslevél-adatbázisához. Szakmai munkáját több alkalommal elismerték, elnyerte a Pauler Gyula-díjat (2002) és a Széchényi Ferenc-díjat (2007) is. Emlékét megőrizzük. 324
