Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom Az előszóban Bognár Zalán, a GKNT elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a „szovjet lágerbirodalom” nemcsak a Szovjetunió területére terjedt ki, hanem a Vörös Hadsereg által megszállt területekre is. Kiemelte, hogy 1944/45-ben a Vörös Hadsereg és az NKVD emberei a korabeli Magyarországról mintegy 1 millió embert ejtettek (hadi)fogságba, % arányban katonákat és Vs arányban civileket, köztük több mint 10 ezer lányt és nőt. Közülük csak közel 700 ezer fogolyról készültek szovjet személyi kartonok, amelyekről részletesebben a későbbiekben esik szó Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója írásában. Az előszót Latorcai Jánosnak, az Országgyűlés alelnökének a konferenciát megnyitó beszéde követi, amelyben elsősorban a GULAG és a GUPVI táborok embertelenségéről és a kollektív bűnösség elvének alkalmazásáról, továbbá a megemlékezés szükségességéről, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának létrehozásáról, valamint a magyar kormány által 2015-ben meghirdetett GULAG-GUPVI Emlékévről osztotta meg a gondolatait. A köszöntő beszéd Dr. Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár szájából hangzott el, aki a XX. század két legpusztítóbb diktatúrájának - a kommunizmusnak és a nemzetiszocializmusnak - az ember- és istenellenességéről beszélt. Emléket állít a kínzást, üldöztetést és egyéb sérelmeket elszenvedett embereknek, de ugyanakkor megemlíti a segítőket és az embermentőket is. A kötet első része a GUPVI és GULAG táborokkal foglalkozik. Elsőként Schmidt Mária Rabszolgasorsra kényszerítve című írásával ismerkedhetünk meg, amelyben a táborok számadataival is foglalkozik. A szovjet GULAG (Lágerek Főparancsnoksága) táborait mintegy 50 millió ember járta meg, a halálos áldozatok száma 10 és 20 millió közötti volt. A szerző arra is rámutat, hogy míg a nemzetiszocializmus és fasizmus bűneit elítélték, addig a kommunizmus és bolsevizmus bűneinek elítélésére még teljes mértékben nem került sor. A GUPVI (Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság) táborrendszer 1945 februárjában több mint 350 főtáborból és 4000 melléktáborból állt. A szovjet adatok szerint a kényszermunkatáborokban tartózkodó 4 126 964 idegen állampolgárságú fogoly mintegy 85%-a német, japán és magyar nemzetiségű volt. Bognár Zalán a második világháború időszakában szovjet (hadi)fogságba vetett magyar állampolgárok (katonák és civilek) létszámával, összetételével és emberveszteségével foglalkozik, amely során mind a magyar, mind pedig a szovjet forrásokat is felhasználja. Az Orosz Állami Hadilevéltártól megvásárolt közel 700 000 karton alapvetően azoknak a magyar nemzetiségű személyeknek az adatait tartalmazza, akik eljutottak a szovjetunióbeli céltáborokba. A Kárpát-medencei gyűjtő- és átmeneti táborokban, a romániai elosztótáborokban, a gyalogmenetek során vagy a vasúti szállítás alatt meghalt honfitársaink adatai, kartonjai nincsenek a digitális másolatok között. A „málenkij robot”-rá elhurcoltak kétféle fogolystátuszba (hadifogolyként és internáltként) és három csoportba (hadifogolylétszámkiegészítés, etnikai tisztogatás, németként való internálás) sorolhatók. Bognár Zalán a szovjet fogságba esett magyar állampolgárságú katonák és civilek létszámát 316
