Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom A katonai előmeneteleket figyelembe véve az igazgatók között találunk 1 alezredest, 6 ezredest, 5 vezérőrnagyot, 1 gyalogsági tábornokot, 1 lovassági tábornokot, 8 altábornagyot, 1 táborszernagyot és 5 vezérkari ezredest is. A parancsnokok kiválasztása hosszú folyamat része volt, törekedtek arra, hogy olyanokat nevezzenek ki, akik korábban csapatszolgálatot és vezérkari szolgálatot (7 fő, többen közülük vezérkari főnöki beosztásban) is teljesítettek. Külön érdekesség, hogy csupán 4 személy rendelkezett katonai felmenőkkel. A 28 főből 5 személy meg is sebesült (Jány Gusztáv a második világháborúban), egy pedig az első világháború során orosz hadifogságba került (Révy Kálmán). A Ludovika Akadémia hatékonyságát mutatja az az információ, mely szerint 9 parancsnok korábbi növendék volt, nagyobbrészt a felső tiszti tanfolyamnak köszönhetően. Nemes Pap-Váry Elemér magyar királyi címzetes vezérőrnagy már a Ludovikán végzett. Külön érdekesség, hogy neje, Sziklay Szeréna volt a szerzője Trianont követően az úgynevezett Magyar Hiszekegynek. Az 1919-es év kilóg a parancsnoklási rendszerben, az adott évben többen is a cím birtokosai voltak, Binder Ferenc 1919-ben kétszer is. Binder IV. Károly visszatérési kísérleténél a király mellé állt, s furcsa módon felségárulásért bíróság elé állították. A legrövidebb vezetői időszak ezekben az években Kirchlechner Károly magyar királyi címzetes vezérőrnagy nevéhez köthető, aki szinte még csak az ismerkedési fázisban volt (1919. január 14. - február 5.), de már tanúja és pártfogója volt az önálló magyar térképészet megszületésének. 1919. január 17-én jött létre a Magyar Katonai Térképező Csoport, amely a Hadügyminisztérium 10. osztályához tartozott, de a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum szervezeti egységeként az Országos Levéltár Bécsi kapu tér 2-4. alatti épületében működött. Minden egyes parancsnokra jellemző volt, hogy korábban remek fizikummal rendelkezett (úszni és vívni kiválóan tudtak), valamint külön érzékük volt a térképek rajzolásához és olvasásához. Különösen izgalmasnak tartottam a parancsnokok nyelvtudását, amely a mai viszonylatban is megsüvegelendő, közülük is jassenovai Bassarabits Sándor honvéd ezredes tudása példaértékű, aki 10 nyelven beszélt folyékonyan, jól, szolgálati nyelvnek megfelelően vagy kielégítően, és ebben a repertoárban ott volt az orosz és a török is. A szakmai képzések mellett kiemelendő az Akadémia egyéb tevékenysége is, például az 1873-ban indult Ludovika Akadémia Közlönye, amely 1908-tól Magyar Katonai Közlöny néven jelent meg és számos alapvető cikknek és ismertetésnek biztosított helyet. Fontos megjegyezni, hogy az iskola az évek során folyamatos fejlődésen, átszervezésen és bővítésen esett át. Például Nyíri Sándor császári és királyi altábornagy (aki „csupán” a bosznai harcokban szerzett tapasztalatot 1877-1878-ban) szorgalmazta a honvéd tüzérség felállítását. Az átmeneti időszak a revízióra való felkészüléssel telt. Vitéz Szombathelyi Ferenc magyar királyi vezérezredes ennek jegyében megkövetelte: „Az alakulatot vezénylő tisztnek a leggyorsabb döntéssel, fontolgatás nélkül, és szükség szerint kíméletlen kegyetlenséggel kell leküzdenie az ellenséget”. A második világháborúban parancsnokló személyek közül háromnak sikerült külföldön maradni és elkerülni 314
