Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Karika Tímea: A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása 1914–1933 között
A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása aránybeli különbsége: Veszprém megye kisebb-nagyobb községeinek neve mellett néha csak egy vagy két személy, átlagosan 10-20 személy neve szerepel, de előfordul az is, hogy több mint 60 nevet olvashatunk bizonyos nagyközségek esetén. A legszembetűnőbb különbség a megye két városa között volt: míg a megyeszékhelyen 65, a megbízatásra jelentkező személyt jegyeztek fel, addig Pápa városa közel 300 lehetséges hadigondozót tudott felmutatni.18 Ugyanezen évben Békésvármegye Hivatalos Lapja többször is tudósított a helyi hadigondozás zavartalan menetéről, a népirodák megalakulásáról. Hangsúlyozták azonban a tömegesen érkező hadisegélyügyek intézésének problémáját, valamint azt is, hogy a vármegyei közigazgatási tisztviselők közül egyre többen betegednek meg vagy merülnek ki az őket elárasztó, nagyrészt felesleges adminisztrációs feladatok ellátása miatt. A gyulai hadigondozó népiroda egyébként 1918 márciusában kezdte meg működését a vármegyeháza épületében, azon belül is a levéltárban. Vezetőjéül Antalóczy Nándor vármegyei főlevéltárost nevezte ki az OHH, aki a lap szerint „a hivatalos órák alatt a nagyközönségnek mindenkor rendelkezésére áll”.19 A háború kezdetétől a hadiárvák ügyében az árvaszékek jártak el és az általános gyermekvédelmi akciót is kiterjesztette rájuk a belügyminisztérium. Az volt az irányelv velük kapcsolatban, hogy a hadiárva, illetve hadi-félárva gyermekek (hiszen legtöbbjük édesanyja életben volt) családi körben nevelkedjenek. Ezen a szemléleten az OHH sem változtatott, ugyanakkor a rossz családi viszonyok miatt otthonukból kiemelt hadiárvák és a súlyos hadirokkantak gyermekei elhelyezésére már meglévő árvaházakkal szerződtek. A családjuk körében nevelkedő gyermekek és maguk a hadiözvegyek jóformán csak a kisösszegű járadékokra, a hadiárvák után járó nevelési pótlékra, segélyekre és a közjótékonyságra számíthattak. Az ő ügyükben a háború alatt nem sok előrelépés történt. A hadügyminisztérium létesített ugyan Budapesten az Eötvös téren egy nagyobb konfekciós műhelyt, majd néhány kisebbet is, amelyek főként hadiözvegyeket és hadiárvákat foglalkoztattak, de ez kevesek megélhetéséhez járult hozzá.20 Sok özvegy kénytelen volt újra férjhez menni megélhetésének biztosítása miatt, vagy szüleihez költözni, amennyiben azok be tudták fogadni őket gyermekeikkel együtt. Az OHH 1917. március - 1918. november közötti működése alatt tehát nagyrészt azzal az intézményhálózattal dolgozott, amely a Rokkantügyi Hivatal fennállása alatt épült ki. A Nagy Háború első éveiben jellemzően a hadirokkantak ellátására koncentrált a kormányzat, ez a gyakorlatban az OHH idején sem változott igazán számottevően. Annak ellenére, hogy szinte minden előzmény nélkül, hábo18 HU-MNL-VeML-V.355.b. [Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Lajoskomárom község iratai, Polgári kori iratok, 873/1918.] 19 Hadigondozó népiroda felállítása s működésének megkezdése. Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1918. 13. sz. 48-49. (1918. március 14.) és Vegyesek. Uo. 1918. 40. sz. 175. (1918. október 3.) 20 A hadiárvák és hadiözvegyek helyzetéről lásd részletesebben Petri Pál: A magyar hadigondozás történetének vázlata. Budapest, 1917, 31-37., 42. 29
